A szép szavak szerelmese

 





Neki nem volt korán könyezni,

S könyezni nem volt soha késő.

Ha ment az erdőn, ment az úton

Ketten mentek az élet és ő.



Sírt és dalolt bús mátkaságán,

Bölcsők között sírokra görnyedt.

A képeskönyve volt az élet,

Nem vitt magával soha könyvet.

Kosztolányi Dezső:

Anya arca

/részlet/

vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »