A szép szavak szerelmese
2010 november 6. | Szerző: kisiren |
Neki nem volt korán könyezni,
S könyezni nem volt soha késő.
Ha ment az erdőn, ment az úton
Ketten mentek az élet és ő.
Sírt és dalolt bús mátkaságán,
Bölcsők között sírokra görnyedt.
A képeskönyve volt az élet,
Nem vitt magával soha könyvet.
Kosztolányi Dezső:
Anya arca
/részlet/
vadvirág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: