Ilyen az élet

2010 október 17. | Szerző: kisiren

 Figyelj…

Figyelj hát és tanuld a példát,
a messzehangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.

…

/ Illyés Gyula /

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 október 16. | Szerző: kisiren

 

Barangolva az őszi erdőben,

…mennyi mindennek lehet örülni, ami nem kerül fáradtságba, pénzbe, csak egy kicsit figyelni kell az érzékszerveinkre.

Például megállva az erdei tisztáson, élvezve az októberi  nap simogatását, cirógatását, gyönyörködve a pirosló csipkebokor  vérvörös bogyóiban, közben hallgatni a cinkék vidám dallamát, ahogy éles fuvolázásukkal megtörik a csend nyugalmát.Élvezni a vadmenta, kakukkfű, zsálya fűszeres, finom, bódító illatát. Közben eltűnődni azon, milyen finom íze lehet annak a tehéntejnek, amelyik ilyen helyen legel nap, mint nap.Nem véletlenül jár ide annyi állat lakmározni,hisz ők is jól tudják,  hol  található  finom ennivaló.

Közben hallgatni nyolc holló károgását, ahogy hazafelé húznak, nyugovóra, közben be nem áll a szájuk, ahogy mesélik egymásnak a napi élményeket.Vagy a  távoli kis patak morajlását, ahogy morog, duzzog így estefelé a csendben egyre erősödő hangjával.

Itt, a természetben  mindig van mire figyelni, megcsodálni azt tökéletes  harmóniát, összhangot,ami békét, nyugalmat áraszt felénk, ahol az idő végtelennek tűnik.

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 október 15. | Szerző: kisiren

 

Csábító az őszi erdő, nem lehet betelni vele. Lépten-nyomon megállok, , gyönyörködöm hol egy haldokló, de még így is szép virágban,hol egy pompás ritkaságban, mely most virít, vagy a bőséges pirosló termésekben, melyek szinte kínálják magukat, hogy szedjek belőlük.

Így voltam a csipkével is, melynek bogyói  szinte kértek, vigyem őket haza, hiszen nagyon finom a belőlük készült csipketea, bár itt-ott fájdalmasan tud szúrni is, azért megérte leszedni őket, mert amikor iszogatom majd a finom teát, kellemes zamata, íze, gazdag vitamintartalma miatt nem adnám semmiért oda.

Ahogy szedegettem e szép bogyókat, mindenütt körülöttem árulkodó nyomok, melyek jelzik, hogy a szarvasok, muflonok, őzek kedvenc helyein járok.És amerre csak szememmel elláttam, mindenütt színesre festett fák integettek pompás ruháikban, én pedig nem győztem csodálni őket külön-külön is, és együtt az egész erdőt. Micsoda kellemes, meleg színek együttese!

Ez a kedves kisvirág nyílt sokfelé az árokparton, jelezve, hogy a nagy Mester, a természet tartogat még meglepetéseket számunkra ilyenkor ősszel      is, dacolva az elmúlással.

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 október 14. | Szerző: kisiren

” Őszbe csavarodott a természet feje…”

Amióta ilyen kellemes , napos időben van részünk, újra szeretem az őszt.Minden reggel  a csalogató napsugaraival ébreszt, és napközben is ezernyi arcát ragyogtatja felém. Én pedig annyi, de annyi bájt, szépséget fedezek fel benne, mint egy kedves, szép kisgyerekben.

Ahogy napról, napra kellemes, meleg színeivel ejt ámulatba.Tudom, tudom a kémiai folyamatot, ami végbe megy, és mégis! Valami megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, ahogy látom az ezerszínű, őszi leveleket.Pompásabbnál pompásabbak, de még sincs közöttük két egyforma, mint az emberekben.Ahogy a költő írja…Hogy lehet ez?Apró kis csoda, mely engem mindig ámulatba ejt.

Van szebb, mint a varázslatos természet? Érdemes benne sokat sétálni, nézelődni, meséjüket hallgatni… A szépséges pillanatokat elraktározni, hogy majd máskor előhívhassuk a rejtett agyfiókból.

vadvirág

Ilyen az élet

2010 október 13. | Szerző: kisiren

Ilyen az élet

2010 október 12. | Szerző: kisiren

 

Tudom: egyszer majd messze száll a szellő,
s a lomb homályban többé nem nevet.
Ősz lesz.
És ősszel hullanak a levelek.

Eljárok majd a temetőkbe,
és álmodó leszek, és kedvtelen.
Bánat kísérget: lomha, őszi bánat,
és felhő lesz, és Csend, a lelkemen.

/Wass Albert/

Tudom, tudom, hogy igazad van, mostanában nagyon elhanyagollak, de azt is jól tudod, ugye kedves blogom, hogy ha gép elé ülök, elcsábítanak a képek, és velük pepecselek. Most is veled akartam foglalkozni, de a szépséges virágok rabul ejtettek. Jól tudod, hogy szeretem őket rendezgetni, minden kép mesél, beszél nekem, és ez nagyon jó!

Sose hittem volna, hogy azon a másikon túl, lesz még valami, ami ennyire érdekel. És lám! Megtaláltuk egymást.

Az elmúlt héten volt osztályommal mentem el fotózgatni.Már nagy kamaszok, de csuda jó volt, élveztük együtt nagyon, és remek képek születtek, persze elsősorban egymásról, de a lényeg az volt, hogy kellemes időben,szép  helyen, vidám hangulatban együtt voltunk.

Majd folytatom…De most rohanok.

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 október 10. | Szerző: kisiren

 

Így kellett volna: meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.

…

Súlytalan szívvel útrakelni,
erdőn madarakat figyelni.

Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.

A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni…

/Áprily Lajos /

…és menni, menni kell…a langyosodó napsütés melegét élvezni…az édeskés illatokat elraktározni… a színek pompájában gyönyörködni…a halkuló természetet meglesni…sétálni, sétálni…őszhajú nénik, bácsik meséjét hallgatni…a pörgő, zizegő levelek muzsikáját élvezni…mindent magunkba szippantani, elraktározni…

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 október 7. | Szerző: kisiren

 

A kertemben kilobbant
rózsatűzre

hamvát hinti az őszi alkonyat,

a szél meg mintha rossz játékot űzne,

egy aranypénzű bokrot fosztogat.

Fésűs Éva

De ezt a szép., napsütötte napokat még érdemes kihasználni kinn a szabadban, ki tudja, ha újra beköszönt az eső, lesz-e még lehetőségünk rá.

Mert a simogató napfény nem csak energiával tölt fel, hanem legnagyobb pozitív hatása az emberi lelkekre van. Képes elűzni szomorúságot, mélabút. Még annyi apró szépségben gyönyörködhetünk, ha figyelmesen hallgatjuk a természet halkuló muzsikáját!

Itt keringőznek  a megmaradt virágokon pillangók.Szárnyukat nyitogatva kecsesen, ritmikusan táncolnak.A virágok leveleit megmozgatva álmos, zöld békapár bújik elő. Már nem ugrabugrálnak, látszik, hogy majd megdermednek. Aztán a hatalmas szöcskék, bambán meglapulnak egy langyos kőhöz kapaszkodva.Hatalmas példányok.A köveken aprócska fürge gyík futkározik,mint a pajkos kisgyerek.Az öreg barackfán szorgosan kopácsol egy harkály. Szép hivatásával gyógyítja a beteg fát.

És a színek! Bár nem olyan szépek a levelek, mint tavaly ilyenkor, de azért akad így is szemre való.

Eltűnődöm. Mennyi szépség , érdekes dolog van körülöttünk. Aztán jön az árvíz, jégeső, tornádó, iszap,…és mindent elsodor.

Mennyi veszély lappang körülöttünk . Aztán csak a véletlen műve, ha nem következik be mindig a katasztrófa.Kezdjük elveszíteni irányításunkat a dolgok fölött? Néha úgy tűnik…

vadvirág

2010. Magvető hava,7. napja

Csodálatos világ…

2010 október 5. | Szerző: kisiren

 Magvető

Milyen szép nevet adtak hajdan elődeink e hónapnak, mely találóan fejezi ki, hogy az emberek kora ősszel elvetették a jövő évi kenyérnek valót, így biztosítva a mindennapi betevőt,az Életet a család számára a következő évben is.

De magot vet ősszel a nagy Természet is, gondoskodva a növények utánpótlásáról, így az állatok táplálékáról . A haldokló virágok ,a  termések kipergett magjait beágyazza a földbe, majd óvatosan betakarja,hópaplan alatt melengeti, tavasszal pedig felébreszti, hogy dugják ki fejüket a földből, sütkérezzenek a napban.Így gondoskodik arról, hogy a természet terített asztalán mindig legyen mit csipegetni az éppen arra járó állatoknak,/embereknek/.

De ősszel kezdik el vetni a tudás magjait is az iskolákban, mert az embernek a mindennapi kenyéren túl, szellemi táplálékra is szüksége van.A Magvetők itt is nagyon alaposan előkészítik a talajt, hogy a belevetett mag minél könnyebben, biztonságosabban kikeljen, felhasználható legyen.

Mert a vetés soha nem vész kárba.

A jó talajba hullott mag, gazdag aratást ígér.

vadvirág

2010. Magvető hava, 5. napja

Csodálatos világ…

2010 október 5. | Szerző: kisiren

Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.

 

 

                                          

 Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

Radnóti Miklós

 

 

                                         

 

 

Az egész mulandóság.

Juhász Gyula

Hüvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

                              

vadvirág

2010. Magvető hava,5.napja