Csodálatos világ…

2010 október 24. | Szerző: kisiren |

 Valaki útra készül

Még nesztelelenül itt jár közöttünk, meg-megáll, figyel, gyönyörködik művében, de lassan már számvetést csinál. Elvégzett-e mindent, amit a nagy Mester, a Természet rábízott?

Leül a pince mellé, a padra, figyeli az ott szorgoskodókat,  kicsit  megpihen , mert aztán csomagolnia kell. Jólesően gondol az  elmúlt időszakra. A magot puha talajba sikerült elvetnie. Gondosan betakargatta,  mint a jó édesanya gyermekét, hogy meg ne fázzanak. Megöntözte  bőségesen könnycseppjeivel. A nap sugaraival melengette, simogatta őket.Segédkezett hozzá az őszi szél is.Így aztán nem félti őket a nagy kucsmás testvérétől.

Sikerült  fákat, bokrokat ismét szebbnél-szebb ruhába öltöztetnie, az arra járók gyönyörűségére, akiknek sokszor még a szavuk is elállt az ámulattól, megpillantva e szivárványszínben pompázó csodákat.De lassan-lassan ők is vetkőzni kezdenek. Egyre jobban szakadozik már levélruhájuk, sőt hamarosan búcsút kell nekik mondaniuk, mint ahogyan a virágoknak is bekövetkezett a hervadásuk. Már csak a krizantémok emlékeztetnek rájuk, de azok is egyre jobban dideregnek a reggeli fagyokban.

Elmereng a sok gyümölcsön, termésen is, melyek nem csak szépek voltak, de jutott belőlük bőségesen az erdő, mező asztalára is, ahol a sokféle állatsereg vidáman, jókedvűen lakomát csaphatott.Talán az édesség hiányzott belőlük, hiszen a must is elég húzós volt a gazdák szerint, de ez most így sikeredett.

Ahogy  tűnődik, a vidám kis sárga mellényes cinegék dalba kezdenek a szemközti fa ágán, megköszönve neki a sok szépet, amit kaptak tőle.Ettől mindjárt jobb kedve lesz, és úgy dönt, marad még kicsit, várhat még fehér szakállú,zord testvére azzal az eljövetellel!

Megigazítja  szépséges levélkoszorúját, levélszoknyáját, majd lassan sétálva tovamegy a fák alatt, gyönyörködve alkotásaiban.

vadvirág