Csodálatos világ…

2010 szeptember 17. | Szerző: kisiren

                                  

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

Kányádi Sándor

vadvirág

Ilyen az élet

2010 szeptember 16. | Szerző: kisiren

 

Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak.

David Almond A most iskolapadba beülő kis elsősök lassan elkezdenek barátkozni, ismerkedni a betűk , számok bűvös világával.Vannak közöttük, akik már önszorgalomból  megismerkedtek velük, esetleg egy-két gyerek olvasni is tud, de legtöbbjük számára most kezdődik igazán a nagy csata! Úgy megtanulni írni-olvasni, hogy az végig   kísérje őket  egész életükön keresztül. Nem kis feladat ez számukra. hiszen az olvasás-írás által lesznek képesek arra, hogy szakmát tanuljanak és az életben megállják helyüket. A pedagógusok feladata az anyanyelv szép, pontos megismertetése, az olvasás megszerettetése,/ igaz, hogy ebben a családnak is nagy szerep van/,a helyesírás szabályainak begyakoroltatása, a kommunikációs képesség , a gondolkodás fejlesztése, fantáziájuk megmozgatása, kellő motivációval az érdeklődésük felkeltése irántuk. Mindez nagyon bonyolult feladat.Ehhez a későbbiekben szükséges még az önművelés is, hiszen mindannyian rákényszerülünk egész életünkben a tanulásra.A sikeres tanulás egyik alapfeltétele pedig a gyors, pontos olvasás, írás, amikor nem, vagy csak keveset kell foglalkoznunk ezek technikájával. A befektetett munka gyümölcse megtérül, mert nagy boldogság az, amikor az esti mesét már a gyerek maga is el tudja olvasni, vagy gondolatait szóban és írásban is közölni tudja. Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé!   Márai Sándor A megszerzett “kincs” szellemi gazdagságot jelent  mindannyiunk számára, mert van-e kellemesebb, mint egy szép vers, egy érdekes, izgalmas könyv, amit mások írtak, de általuk üzentet közvetítenek a számomra is. Sokszor elnézem a könyvek sokaságát üzletben, könyvtárban. Mennyi jó gondolat, szórakoztató történet van leírva bennük. Ilyenkor mindig sajnálom azokat a régi könyveket, melyek elpusztulnak, mert nincs lehetőség a megmentésükre. Mennyi érdekes gondolat semmisül így meg! Az írás annyit tesz, mint magunkat olvasni.   Max Frisch vadvirág

A lánglelkű költő

2010 szeptember 15. | Szerző: kisiren

 

 

 Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,…

Ki ne ismerné Petőfi Sándor gyönyörű versének sorait? Hányszor jut eszünkbe az ősz kezdetén, és ismételgetjük magunkban, mert megunhatatlan, mint oly sok költeménye.

Ilyenkor felidéződnek bennünk életének talán legszebb napjai:1846. szeptember 8., megismerkedésük , majd 1848. szeptember 8., házasságkötésük napja, szeptember 9-től pedig a mézes hetek  boldog koltói időszaka, és az akkor született versei.

 Beszél a fákkal a bús őszi szél,

Halkan beszélget, nem hallhatni meg;

Vajon mit mond nekik? beszédire

A fák merengve rázzák fejöket.

Dél s est között van az idő, nyujtózom

A pamlagon végig kényelmesen…

Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem mélyen, csendesen.

Petőfi Sándor

1847. szeptember

 

vadvirág

2010 szeptember 15. | Szerző: kisiren

Ma átmentem … a régi kert üres volt.
A szívem fájt, a múltba visszavágyott,
föléje tűzni úgy szerettem volna
egyetlen szál aranyszirmú virágot.

De minden virág halott volt s a szívem
a nyári álmokat sehol se lelte,
hol azelőtt mi mosolyogva álltunk,
az Elmúlás a Csendet átölelte.

Ilyen az élet

2010 szeptember 10. | Szerző: kisiren

 

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk

az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.

Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,

korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.

Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,

szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.

/József Attila/

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

Jer, telepedj meg a kezem fején, –
Csupán te érintsd, – nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, – ilyen
Lehet egy túlvilági szerelem.

És most mesélj, – mondd el, hogy egykoron
Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadba roskadtan és egyedül,
Némán, bénán és tehetetlenül.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,
S tudja, nincs szabadító hatalom.

S ím, lepke lettél, szárnyaló, szabad:
Fehér álom, nyugtató gondolat.

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem,
Egy pillanatig maradj még velem.

És vigasztalj, hogy lepke leszek én,
S lebegek, mint te, valaki kezén,

Ki majd, magába rogyva – egykoron,
Ül itt, mint én most, egy kerti padon

/Reményik Sándor/

vadvirág

2010. Szent Mihály hava, 10. napja

Ilyen az élet

2010 szeptember 6. | Szerző: kisiren

 

 

                      

 

 

S szeretném, ha mellettem elmenet,
Valaki szólna:
“Nézd, már itt az ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek.”
És nem ismerné meg a levelet.

És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: “ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, – vele – régen.”
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.

És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejtekébe
És szólna, “nini, milyen különös:
A nap e mély homályban is ragyog.”
És nem tudná, hogy az is én vagyok.)

Szeretnék úgy hozzádsimulni
Természet – mint a vén moha
A fák északos oldalán,
S nem lenni hozzád hűtelen soha.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint tücsök hangja holdas éjeken,
S szeretném, ha valaki elborongna
Rajtam, mint multból zengő éneken.

S szeretnék úgy vegyülni el beléd,
Természet – mint a síri por,
Mit ezeréves hantokról a szél
Nagy-messzi tengerpartokra sodor.
Ott játszana velem egy kisgyerek,
Kicsiny kezén futnék fel és alá,
S e port, mely egyensúlyát nem leli:
Egy percig egyensúlyban tartaná.

Reményik Sándor

vadvirág

2010. szent Mihály hava,6. napja

Ilyen az élet

2010 szeptember 6. | Szerző: kisiren

 

 

 

 

Ne mondd, hogy “úgy is jó!” Ne mondd…
Ne mondd, hogy “mindegy!” Nem igaz!
Napod ezer parancsot ont,
s ha nem igyekszel, lemaradsz!

“Úgy is” semmi sem sikerül!
Ha minden “mindegy”, célt nem érsz –
csak úgy, ha küzdesz emberül!
Győzni az fog, ki tettre kész…

B.Radó Lili

Az égen a felhő egymást űzi-hajtja.

Suhogva a parton hajlong a sikár.

Csóválja fejét a hegyélen a makkfa:

Hogy oda megint az örömteli nyár!

Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.

A cinege fázik a tüskebokorban.

A kerti haraszton zokogja a szél.

Elhervad a rózsa, lehull a levél.

Elhervad a rózsa, lehull a levél!

Ezért születtünk, hát, ez az élti cél?

Csak eddig a pálya, semmi se tovább,

Vagy itten az ember csak öltözik át?

Mi itten az örök: halál-e vagy lét?

Hol itten a kezdet, hol, és van-e vég?

Mi itt a csalódás, hol itten az álom,

Vajh innen-e, avagy túl a határon?

Az égen a felhő egymást űzi-hajtja.

Bujdosni a tarlón indul a katang.

Elnémul az erdő, elszáll a galambja,

Siránkozik a falubéli harang.

Mezőkőn az árnyék, tengereken hab

Múlik, születik, mint mára a holnap.

A szemfödelet rángatja hideg szél:

Elhervad a rózsa, lehull a levél.

Vajda János:

Őszi tájék

/részlet/

vadvirág                                                                                                         

2010. Szent Mihály hava,6. napja                                                                                                                                                              

Ilyen az élet

2010 szeptember 2. | Szerző: kisiren

 

Hát ez is eltelt! Kinek így, kinek úgy. Volt aki már az esős reggel fel sem akart kelni, szívesebben szundikált volna, mint a polcon a barna mackó, de hát anya csak nem hagyta lustálkodni.Míg más kipattant az ágyból, mert hajtotta a kíváncsiság.

Aztán gyorsan eltelt az első nap,és amikor hazafelé megkérdezték, – No milyen volt az iskolában?– bizony volt aki csalódottan megállapította, hogy a tanító néni/bácsi nem is tanította még meg se írni, se olvasni! Sebaj! Talán majd holnap! Vagy azután?Mindenesetre ma már a nap is előbújt, kedveskedett a gyerekeknek, mosolyogva kísérte őket az iskolába.

Hát elkezdődött valami. Valami új, érdekes, amit iskolának hívnak.És a gyerekek? Vannak, akik még egy ideig óvodások, csak ők ezt nem tudják, de van olyan is, aki már első naptól iskolásnak mondható. Ők vannak kevesebben. És ez rendjén van így, mert ki előbb, ki később, de mindenki megérik az iskolás jelzőre, csak türelem!

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 szeptember 1. | Szerző: kisiren

 SZEPTEMBER

Szent Mihály hava- Őszelő-Földanya hava

Az új vendég köszöntése

Eleinte csak lopakodva kószált a réteken, erdőkben, majd hirtelen beköszöntött. Mi pedig sajnálhatjuk a sok napsütést, meleget, szép időt…

Persze búslakodni semmi okunk, hiszen szeptember, és vele együtt az ősz , biztosan tartogat még számunkra sok- sok szép , kellemes pillanatot…

Meg aztán azt is mutatja, hogy az élet nem áll meg, örök körforgás szemtanúi lehetünk, mert az élet  maga is örök lesz általa.

A nyárutó, őszelő gazdagon kínálja kosarában finom gyümölcseit, zöldségeit, így  a sütéshez, főzéshez finomabbnál finomabb alapanyag áll rendelkezésre. Ezért a  mai ebédnél a patiszonból finom sajtos , könnyű fasírt, a palacsintához töltelékként mézédes körtéből, szilvából főzött gyümölcsíz került, élvezve az aktualitás  pompás ízét.Hálával gondolva a természetre, mely mindezt lehetővé tette.

Mennyi tudásszomjas kisdiák ült ma először iskolapadba, mert alig várja, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni, mint a nagyobbak.

Milyen érdekes, hogy a semmiből hosszú, szívós, kitartó munkával egyszer csak előbújik valami apró csoda, aminek hatására az ákombákomból betűk, szavak, a szavakból pedig mondatok lesznek, így megfejtve a világ egyik legnagyobb titkát, amit soha el nem vehet már tőlük senki.Sőt, ha ügyesen kamatoztatják azt, életükben nagy hasznukra lehet.

vadvirág

 

Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csillag, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

/Radnóti Miklós )

 

1940. július 15.

 

                                  

   

Tarka lepke merre jársz?

Véget ért a lenge tánc.

Itt az ősz, csendes ősz,

lopva lép a fürge őz.

/Fésűs Éva /

Odakint búcsúzik a nyár,
Rőt levél remeg a fán.
Sietve búcsúzik a nyár,
Por szitál lépte nyomán.
/dalszöveg /

 

Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.

/Kosztolányi Dezső /

 

S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Garai Gábor

vadvirág                                                                                                            

2010. Szent Mihály hava, első napja