Ilyen az élet



Iratkozni

…az anyám vezetett föl az iskolába. Az anyák oroszlánok, ha a

gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. Nem ijednek meg még a tekintetes

uraktól se.








No, Zólyomi tanár úr, az inspekciós, nem is volt valami megijedni való

ember. Drága jó mézeskalács ember volt, úgy tudom, ma is az még, élte

napáldozatán. Még le is ültette az anyámat, ahogy a másodikos

bizonyítványomban meglátta a tiszta jelest.








– No, szüle, nagy öröme lehet ebben a kis vászonzacskóban – ütögette meg a léniával az ijedtfehér arcomat.








Az édesanyám kora szerint lánya lehetett volna a tanár úrnak. De a

hajába már huszonöt esztendős korában beleragadoztak a bikanyálak,

amiket a gondpókok fonogatnak. Nem is szoktunk mink azért haragudni, ha

öregeknek néznek bennünket. A büszkeség lobbantotta

őszibarackvirág-színűre az én mindig bánatos szülőm arcát, nem a sértett

hiúság. Ellágyulva nézett rám, de mindjárt erőt vett magán. Előkapta a

tarka kendőjét a kebeléből.

/Móra Ferenc: Szeptemberi emlék /





Szeptemberben

…eddig csak esett,  hideg, borult idő volt, így kezdődött az iskola, pedig mennyire várják a picik reggelente még a nap melegének langyos simogatását, biztatását, hogy: -Kitartás, hamar elszáll az idő az iskolában!

Így aztán az első óra nagy része ásítgatással telik, úgy gubbasztanak reggel a padokban, mint nem régen a kis fecskék , a villanydróton,hiszen  visszavágynak a meleg, pihe-puha ágyikóban szundikálni, de nem lehet! Igaz a tanító néni mesél valami érdekesről, de most inkább még szopnám az ujjamat kicsit, mert az olyan jól megnyugtatna, csak hát a többiek ha meglátják  kinevetnek,csúfolni fognak!

Ilyen, és hasonló nagy gondok gyötrik még a kis elsősöket, akiknek lassan véget ér az előkészítő szakasz, kezdődnek az igazi betűkkel, számokkal az ismerkedések. Vagyis hamarosan elkezdik az írás, olvasás, számolás tudományának elsajátítását, és ők is okosok lesznek majd, mint a nagyok.Csak addig de hosszú még az út, amihez sok-sok szorgalomra, kitartásra lesz szükségük.

Mert érdekes ez az iskola. Pistit, Julcsit szeretem, de nem szeretem őt meg őt. Aztán annyi sokan tanítanak  már, az egyik erre kér, a másik arra kér. Hát ki tudja mindezt követni?

Bizony, bizony, nehéz az iskolatáska. Ki könnyedébben, ki nehezebben veszi az akadályokat. Van aki ötösével szeretne rohanni a lépcsőn fölfelé, mert neki az meg se kottyan., a másik csak egyesével lépegetne, de van olyan is, akinek még az is nehéz,ha lépnie kell,  egyáltalán nincs kedve hozzá, mert ő hazavágyik anyához, és sehogyan sem érti, miért kell neki a megszokott környezetéből elmenni, miért nem tanulhat otthon?

Mindannyian ismerünk a környezetünkben olyanokat, akiket általában szülő, nagyobb testvér, nagyszülő tanított meg a betűvetés alapjaira.És persze elmesélte ezt a csodálatos történetét nekünk Móra Ferenc, Arany János, Weöres Sándor is. Aztán voltak azok , akiket fogadott tanítók neveltek, tanítottak. Természetesen ma is van ilyen, hiszen vannak magántanulók, akik többnyire betegség, vagy a szülők foglalkozása miatt lesznek magántanulók, és hát egyre több azoknak a gyerekeknek is a száma, akikhez tanárt fogadnak ilyen, olyan célból. Nálunk vallási okból nem szoktak, de egy-egy bátor szülő válalkozott/zik arra, hogy ő maga nevelje, tanítsa gyermekét az iskola helyett/pl. a  világhírű sakkozókat édesapjuk/.

Mindkettőnek van előnye, és hátránya.

A jelenlegi iskolatípus beteg, sok baja van , de e bajok nagy részét hozza magával a társadalom változása. A számítástechnika  gyors fejlődése sok  mindent megváltoztatott, átalakított. Ki tudja, mi miniden fog a közeljövőben  még megváltozni?Ez nagy rugalmasságot  követel az oktatásban is.Ha más tantárgyak rovására tovább csökkennek a közismereti tárgyak /olvasás-írás, matematika, körny.ism./óraszámai, ezek mind hatással lesznek a gyerekek tudására.

Vajon mit hoz a jövő? Mert azt megtapasztaljuk nap, mint nap , hogy sok a probléma, megoldásuk égetően szükséges.

vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »