A lánglelkű költő

 

 

 Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,…



Ki ne ismerné Petőfi Sándor gyönyörű versének sorait? Hányszor jut eszünkbe az ősz kezdetén, és ismételgetjük magunkban, mert megunhatatlan, mint oly sok költeménye.

Ilyenkor felidéződnek bennünk életének talán legszebb napjai:1846. szeptember 8., megismerkedésük , majd 1848. szeptember 8., házasságkötésük napja, szeptember 9-től pedig a mézes hetek  boldog koltói időszaka, és az akkor született versei.

 Beszél a fákkal a bús őszi szél,



Halkan beszélget, nem hallhatni meg;




Vajon mit mond nekik? beszédire




A fák merengve rázzák fejöket.




Dél s est között van az idő, nyujtózom




A pamlagon végig kényelmesen…




Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik




Kis feleségem mélyen, csendesen.

Petőfi Sándor

1847. szeptember

 

vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »