2010 szeptember 15. | Szerző: kisiren |

Ma átmentem … a régi kert üres volt.
A szívem fájt, a múltba visszavágyott,
föléje tűzni úgy szerettem volna
egyetlen szál aranyszirmú virágot.

De minden virág halott volt s a szívem
a nyári álmokat sehol se lelte,
hol azelőtt mi mosolyogva álltunk,
az Elmúlás a Csendet átölelte.