Elköszönt a vakáció,
búcsút int a tarka nyár,
ködbundába burkolózva
Őszapó már erre jár.
Indulok az iskolába,
hátitáskám de nehéz!
Minden nálad? – kérdi anyu,
s utoljára belenéz.
Nagyon vártam ezt a percet,
hogy kisdiák lehessek,
társaimmal reggelente
iskolába mehessek.
Ezer kérdés zúg fejemben:
hol áll majd az én padom?
Lesz-e vajon jó barátom,
kinek kiflim od’adom?
Milyen lesz az elsõ óra?
Leckét ma már kapok-e?
Füzetemben piros csillag
Hamarosan ragyog-e?
Csengetéskor izgatottan
lépem át a küszöböt,
hangos szóval társaimnak
egy nagy „Sziát” köszönök!
Álmaimban, ó, de sokszor
bejártam e termeket,
Kék köpenyes kisdiákként
szõttem nagy-nagy terveket.
Számolás és betűvetés
mind oly fontos tudomány,
szorgalommal, tanulással
mindezt hamar tudom ám!
Könyvek, tollak, radírgumik,
vonalzók és egyebek,
Ezentúl a tanulásban
Hű társaim legyetek!
/Veres Csilla:
Első nap az iskolában/
Hát ez is eltelt! Kinek így, kinek úgy. Volt aki már az esős reggel fel sem akart kelni, szívesebben szundikált volna, mint a polcon a barna mackó, de hát anya csak nem hagyta lustálkodni.Míg más kipattant az ágyból, mert hajtotta a kíváncsiság.
Aztán gyorsan eltelt az első nap,és amikor hazafelé megkérdezték, – No milyen volt az iskolában?– bizony volt aki csalódottan megállapította, hogy a tanító néni/bácsi nem is tanította még meg se írni, se olvasni! Sebaj! Talán majd holnap! Vagy azután?Mindenesetre ma már a nap is előbújt, kedveskedett a gyerekeknek, mosolyogva kísérte őket az iskolába.
Hát elkezdődött valami. Valami új, érdekes, amit iskolának hívnak.És a gyerekek? Vannak, akik még egy ideig óvodások, csak ők ezt nem tudják, de van olyan is, aki már első naptól iskolásnak mondható. Ők vannak kevesebben. És ez rendjén van így, mert ki előbb, ki később, de mindenki megérik az iskolás jelzőre, csak türelem!
vadvirág