SZEPTEMBER
Szent Mihály hava- Őszelő-Földanya hava
Az új vendég köszöntése
Eleinte csak lopakodva kószált a réteken, erdőkben, majd hirtelen beköszöntött. Mi pedig sajnálhatjuk a sok napsütést, meleget, szép időt…
Persze búslakodni semmi okunk, hiszen szeptember, és vele együtt az ősz , biztosan tartogat még számunkra sok- sok szép , kellemes pillanatot…
Meg aztán azt is mutatja, hogy az élet nem áll meg, örök körforgás szemtanúi lehetünk, mert az élet maga is örök lesz általa.
A nyárutó, őszelő gazdagon kínálja kosarában finom gyümölcseit, zöldségeit, így a sütéshez, főzéshez finomabbnál finomabb alapanyag áll rendelkezésre. Ezért a mai ebédnél a patiszonból finom sajtos , könnyű fasírt, a palacsintához töltelékként mézédes körtéből, szilvából főzött gyümölcsíz került, élvezve az aktualitás pompás ízét.Hálával gondolva a természetre, mely mindezt lehetővé tette.
Mennyi tudásszomjas kisdiák ült ma először iskolapadba, mert alig várja, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni, mint a nagyobbak.
Milyen érdekes, hogy a semmiből hosszú, szívós, kitartó munkával egyszer csak előbújik valami apró csoda, aminek hatására az ákombákomból betűk, szavak, a szavakból pedig mondatok lesznek, így megfejtve a világ egyik legnagyobb titkát, amit soha el nem vehet már tőlük senki.Sőt, ha ügyesen kamatoztatják azt, életükben nagy hasznukra lehet.
vadvirág
Szeptember
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csillag, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
/Radnóti Miklós )
1940. július 15.
Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc.
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.
/Fésűs Éva /
Odakint búcsúzik a nyár,
Rőt levél remeg a fán.
Sietve búcsúzik a nyár,
Por szitál lépte nyomán.
/dalszöveg /
Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
/Kosztolányi Dezső /
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Garai Gábor
vadvirág
2010. Szent Mihály hava, első napja