Csodálatos világ…

2010 augusztus 10. | Szerző: kisiren |

 

A hajnali

…szürkeséget egyszer csak ketté pattintja a beszűrődő tompa fény, mint a diónak a héját. A repedés egyre tágul, míg a hajnali fénytündér egyre jobban, fényesebben mutatja meg magát.Világosságot szórva szerte szét.

Lapozott egyet újra a teremtő naptárában, a nyárutó újabb napja köszöntött ránk fényével, de már érezteti a lobogó nyár búcsúzását, ahogy egy csipetnyi hűvösebb reggelekkel érkezik.

A fűszálakon ismét szétgurítja az éjtündérek könnycseppjeit, azok pedig ragyognak szivárvány színeikkel a reggeli napsugaraknak mutogatva bájaikat. Nagyon szépek.Aztán megérkeznek a korán ébredő bogarak, isznak e harmatcseppek vizéből, majd megfürödnek benne, amitől frissek, vidámak lesznek, virágról virágra szállva énekelnek jókedvűkben, vagy éppen reggeli hálaadó imájukat morzsolgatják el.

Most

…megvagy! Nem engedlek tovarepülni!-mondja, majd nyakon csípve, jó szorosan fogja, nem engedi el, hátha sikerül neki kicsit megállítania, lefékeznie.

De az egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát, tovaszökkenve kiált vissza: -Haha! Úgyse tudsz elcsípni, mert ügyesebb vagyok nálad!Senki nem tud megállítani, mert én uralkodom fölöttetek, hiszen én vagyok az Idő!  És Új kenyér havának újabb napja köszöntött be hozzánk napsugaras reggelével.

vadvirág