Ilyen az élet

2010 július 25. | Szerző: kisiren |

 

Nézem az ablakra pergő esőcseppeket, ahogy megtapadnak az üveg falán, majd gondolnak egyet, gurulnak lefelé, egyesülve a többivel, lecsurogva a földre, mely elnyeli őket.

Minden csepp külön egyéniség volt, a maga kis életével, majd beolvadtak egymásba, egyesülve, egészet alkotva jutottak vissza oda, ahonnan elindultak.

                                                                  ——

Megdöbbenve látom a pusztítást a sárga virágaimnál a ládában.. Lefejezték őket, mint már többször , a korábbi években.Akkor sem tudtam megfejteni, melyik madárcsapat csinálhatja, miért?

Talán irritálja a színe?De hiszen másutt is van bőven belőle a kertben, azt nem bántják.Korábbi években, ha újra teleültettem a ládát ezzel a virággal, mindig lefejezték.

A helye? Mindenesetre szabályosan lefejezik róluk a virágokat, a virág feje egyben van lehullva, mint a filmbeli kivégzésekkor  lehullott fejek.

Dühből, haragból csinál ilyet vajon egy állat?De jó lenne a lelkükbe látni!

Az idén már kétszer tapasztaltam meg a madarak harciasságát.Először a korai cseresznye érésekor a mindenre elszánt seregélyek hatalmas csapatának harcias rohamát, mely félelmetes volt még embernek is átélni. Korábban soha nem tapasztaltam  ilyet.

Másodjára a rigóknál láttam az eszeveszett támadásukat, mindenre képes harciasságukat, Dühükben? Bánatukban? Mindenesetre sose felejtem, ahogy verte csőrével az ablakot, vadul repdesve!

Lehet, hogy a madarak is megváltoznak, hiszen annyi zavaró hatás éri őket, ezáltal más lesz a jellemük? Ki tudja.

Mindenesetre most a fecskék békésen köröznek, gyűjtögetik a finom falatokat az esőben.Nem győznek tátogni, annyi  sok finomság van a “megterített asztalukon”.Most még jó életük van, erősödni fejlődniük kell, hiszen ki tudja mit tartogat számukra ez a kiszámíthatatlan időjárás majd a későbbiekben…

Tanulnak.Ismereteket gyűjtenek, akárcsak mi. És okosabbak is lettünk ezáltal?

vadvirág