Ilyen az élet

2010 július 21. | Szerző: kisiren |

 Benn maradt                                                                                                        

…a lakásban, nem tudott elillanni, bárhogy is próbálkozott, a meleg útját állta. Így aztán kellemes baracklekvárillat terjeng mindenfelé, amit én nagyon kedvelek.Valahogy az otthoni lekvárfőzéseket juttatja eszembe. No meg a gyümölcsöket, melyeket úgy imádtunk mindig.

Gyerekként a legjobban nagyapám körtéjét szerettem, aminek fáját ő oltotta be. Párja nem volt ízének, zamatának, illatának hetedhét országon sem. Nem volt túl nagy, kicsit gömbölyded, színes, de ha beleharaptunk , az íze mennyei volt. Édes, mint a méz.Azóta sem találkoztam soha olyan körtével, mint az volt.

A hőség áldozatai                                                                                            

…lettek. Azóta elcsendesedett a terasz, nincs zsibongás.Három fióka elpusztult. Kettő kipottyant, a betonra esett, a harmadik a fészekben pusztult el. Anyja még hozta csőrében az ennivalót, de hiába kínálta, nem tátogott már érte.

Micsoda kiabálást rendeztek a szülők! Soha nem gondoltam volna, hogy képesek az ember szemének menni bánatukban. Azt hittem, hogy csak filmeken létezik ehhez hasonló dolog.Pedig tényleg mindenre képesek volnának!

Mostanra eltűntek, nyomukat sem látom.Vajon mi lett velük? Belenyugodtak sorsukba?

Mindenesetre üres a fészek. Szomorú sorsuk lett a rigólak kedves lakóinak.Hiányoznak. Megszoktam, hogy pötyögés közben ki-kinézek rájuk, élvezem a csacsogásukat, a szülők odaadó szorgalmát.Hát ennek már vége! Árva a fészek…

vadvirág