Pipacskeringő
Ebben a szaharai hőségben, szélben útszéli pipacsok integetnek mindenfelé, ahogy lángoló szoknyácskáikat lebbenti a szél, hajladoznak jobbra, balra, mint akik jól begyakorolták a tánc mozdulatait.
Milyen bájos mezei virágok! A természet elvetette a magokat, gondoskodott nevelésükről,fejlődésükről, most pedig pompázva hirdetik az élet szépségét.Sokszor elnézem törékeny, gyenge, hosszú szárukat, ahogy a szélben hajladoznak, mégsem törnek el. Beljebb az egész rét tele van velük, ahogy a levegő mozgatja őket , belekapaszkodnak hol egy fehér margarétába, hol egy kék búzavirágba, és együtt táncolnak, ahogy a szél, vagy egy-egy madárka dalol nekik.
Nagyon szép ilyenkor a mező! Színes, tarka forgatagukat nézve minden más szépség eltörpül mellettük Olyan a rét, mint egy hatalmas csokor, amit jó volna megölelni. Hiszen az életük oly rövid, múlékony…De ők ezzel mit sem törődnek, nem aggódnak, csak mosolyogva táncolnak, táncolnak…Jókedvet sugározva.
vadvirág