Ilyen az élet
2010 június 29. | Szerző: kisiren
Nemes küzdelem
Mindent beleadva harcolnak egymással, no meg az edző biztatása, bekiáltott tanácsa is hatásos.Győz a jobbik, az ügyesebb, akihez most a szerencse is odapártolt.
Nagy a boldogság. Az edző ölébe kapja a győztest, dicséri szóval, szorongatja, ölelgeti. Hálás érte, hogy szót fogadott neki, és jól tudja, hogy kell a jó szó, biztatás a további küzdelmekhez. Hiszen még nagyon ifjonc a sportoló. Első osztályos. Most kell vele megszerettetni a játékot.
Az edző hatalmas termetű, szálfa ember.Jó nézni, ahogy szeretgeti, babusgatja a kicsit. Lehet, hogy nem pedagógus, de…nagyon is ért a pedagógiához. Tudja, csak akkor arathat, ha kellő gonddal vet is…
Hiszen most ez a céljuk. Megismertetni, megszerettetni e sporttal is a gyerekeket, mert a lényeg a mozgás, a játék. De lehet belőle győzelem is. Nem mindenáron…
Rebekáék napjai
Nyugalom, béke jellemzi a rigólak életét. Rebeka újra költ tehát az előző fészkében, pedig a jelenség nem szokványos. Ez is átalakulóban náluk…Felújított, felmagasított lakásukból csak a feltartott fejének hegyes, kis csőre látszik ki, no meg a mozdulatlan farktollai vége.
Békében ül tojásain, közben elmereng az élet dolgain…Mit csinálnak most felnőtt fiókái? Az egyik olyan kezes, mindenütt kísér a kertben, szinte megfoghatnám olyan szelíd. A többi? Éli az életét.
Ő pedig jó anyaként kotlik a tojásokon. Robi néha meglátogatja. Éjszakára azonban a közelében rejtőzködik, őrködik felette, hogy bántódás ne érje.
vadvirág
A szép szavak szerelmese:
2010 június 27. | Szerző: kisiren
/Kosztolányi Dezső /
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tûnik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelelt se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyölt közt botoltam,
megis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
Csodálatos világ…
2010 június 27. | Szerző: kisiren
Vágd szét a magvat!
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyű pára.
Szabó Lőrinc
vadvirág
Ilyen az élet
2010 június 26. | Szerző: kisiren
Szavak, csodálatos szavak,…
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Juhász Gyula
Milyen
…kellemes hang, szép szavak. Jó hallgatni…ahogy előad, magyaráz, megvilágít, kibontja értelmét, elemez, feltár.Remek tanár lehet abban a kisvárosban.De régen hallottam ilyen színvonalas előadást irodalomból! Vajon miért nem tanít egyetemen, főiskolán?!Pedig de nagy szükség volna rá ott is!
Így viszont boldog lehet az a középiskolás, akinek ilyen tanára van. Mert ő nem csak oktat, hanem TANÍT is .Mindenek előtt a szép beszédre, a szép szóra.A költők, írók műveinek megértésére. Mint ahogyan tanítottak bennünket is.Hogy szeressünk olvasni könyveket, verseket.Milyen élvezet volt hallgatni egy-egy verset, szöveget tanárainktól, mert tudtak pontosan , kifejezően olvasni, tudtak verseket hangsúlyozni.Példát mutattak nekünk, hallgatóknak, mint Ő most.Az igazi Tanár számomra mindig az volt, aki többet tudott jóval a tankönyv tartalmánál, mert állandóan önművelést tartott.Erre nevelték.Erre nevel most Ő is.
Az ilyen tanárok órái után mondjuk: -De kár, hogy vége!Beszéde olyan, mint a tiszta forrás. Leülve mellé, elfeledkezünk minden másról. Csak a szép szóra figyelünk.
/Közben finom meggyes süti illata száll felém, azt hiszem most mennem kell …/
vadvirág
A szép szavak szerelmese:
2010 június 25. | Szerző: kisiren
/Kosztolányi Dezső/
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóvalobbant
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az elõcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelőúr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
vadvirág
A szép szavak szerelmese:
2010 június 25. | Szerző: kisiren
/Kosztolányi Dezső /
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban –
két sor között – kinyíl nekünk az Ég.
vadvirág
A szép szavak szerelmese:
2010 június 24. | Szerző: kisiren
/Kosztolányi Dezső/
Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.
Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt
s a porcukor az abroszon a hó.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 június 24. | Szerző: kisiren
Csend
…kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.
Széchenyi Zsigmond
Mosolyogj, mint ahogy a virágok teszik,
dalolj, mint a madarak,
melegíts, mint a napfény,
és legyél vidám,
örülj mindennek,
mint a kisgyermek!
“Mert minden, minden csak komédia…”
Nézem a megáradt patak vizét.Milyen piszkos, szennyes, mint a közéletünk.
Sanyargat bennünket válság /melyet pénzéhes emberek telhetetlensége okozott/, árvíz, természeti csapás. Szinte az egész országban mindenfelé a pusztítás nyomai láthatóak, szegénység, bánat.És akkor ellentéteként hallunk “drága” emberekről, fizetéseikről, önnön jutalmazásaikról. Mivel érdemelték ezt ki, hiszen nem virágoztatták fel kicsi országunkat, de még különösebb okos dolgot sem ők találtak fel, csak sikerült jó időben a húsos fazék közelébe kerülniük, és innentől kezdve ők hatalmasságoknak érzik magukat.Olyanról, hogy szolgálniuk is kellene valamit, á, ilyenről nem hallottak, vagy gyorsan elfelejtették.
No már most ezeknek az embereknek eszébe nem jutna, hogy egy megrakott teherautó élelemet vegyenek a károsultaknak abból a “kicsinyke”fizetésükből, vagy uram bocsá, anno lapátot fogtak volna a kezükbe! Persze az tör…Csak a pénz nem…
Csak hozza a patak a szennyet,csak sodorja …
Aztán
…vannak akik a pályázati pénzzel tudnak remekül “ügyeskedni”, aminek nagy részét titkos számlára, majd onnan a sajátra utalják. Ja, hogy abból az országnak kellene épülni, szépülni?
Ugyan, ráérünk arra még, hiszen időnk végtelen, nem?
És csak ömlik a szemét, sodorja az ár…
Remek
…dolog a sport, a mozgás. A tiszta, a becsületes.Amikor nemes küzdelemben győz a jobb.Számomra ez az igazi sport.JÁTSZANI, s a játékból TANULNI, de mindenképpen a közös játékot élvezni.
A minap szülők panaszát hallottam.Kicsi gyerekek, szeretik a focit. Beiratkoztak hát a focisuliba. Az edzőjüket szeretik, mint egy “tyúkanyót” , szava szent számukra.
Az egyik verseny során”csak!” negyedik helyezést értek el.A vezető tanár jól lekiabálta az edzőt, gyereket, majd a kicsik szeme láttára összetépte az oklevelet, hogy az semmi.Ismerjük az ilyen vezetőtípusokat. No nesze neked jónevelés, pedagógia!
Az edzésekre azóta nem akarnak járni, így kell a gyerekekből kiölni a játékszeretet magját is, megutáltatni a mozgást, hiszen naná, hogy inkább játszani fog a számítógépen edzés helyett.
Csak hozza a szennyet a víz, hozza…
De szép az élet…
Amikor a madárkáimmal foglalkozom. Tegnap reggelre nagyon féltettem őket, abban az orkánban, de túlélték. Fészek a helyén, hiába, ügyes rigó ez a Robi! Előrelátó, gondoskodó. Munkája precíz, pontos. Még a vihar sem tudta kikezdeni.
No és nagy gavallér, hiszen Rebeka megint a készbe ült be.Ennivaló volt rigópapa, ahogy a lenti ágról lesett fölfelé, miután hazahozta újra Rebust, hogy elégedett-e az otthonával. Ő meg rendezkedett, fészkelődött, próbálgatta a helyét, majd együtt elrepültek.
Aztán amikor már újra láttam őket, Rebi tojt, Robi pedig a fészek melletti ágon figyelte minden mozdulatát,aggódott érte, mint az apás szüléseknél.
Most aztán kotlik a tojáson, csak a pici, hegyes csőre látszik ki.
Nehezebben fogom tudni követni az életüket, mert nagyon elrejtőzik a mély rigólakban.
vadvirág
A szép szavak szerelmese:
2010 június 23. | Szerző: kisiren
/Kosztolányi Dezső /
Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 június 30. | Szerző: kisiren
” Taníts meg …
Letenni mindet terhet és gondot,…”
Lassan
…búcsút int…elindul társai után. De az emberek még nagyon-nagyon sokáig fognak emlékezni rá…
Mennyi bajt csinált, mint a rossz gyerek, akinek csak az jár a fejében, hogyan tudna másnak gondot, bajt okozni…
Mennyi rombolást csinált! Pedig nem ez szokta jellemezni. Most azonban nagyon kegyetlenül elbánt az emberekkel, a környezettel.Sokfelé piszkot, bajt hagyott maga után, megtépázott, megszaggatott mindent, amerre szűnni nem akaró sírása kísérte, mert a könnyeiből hatalmas áradások lettek. Szinte özönvíz.Mint egy átok.
A végére már mosolyog ezerrel, de ennek a mosolynak sem örülünk igazán, mert minden átmenet nélkül érkezett.Pedig ilyen az igazi nyár. Csak lassan már elfelejtjük.
vadvirág
2010. Szent Iván hava, 30. napja
Oldal ajánlása emailben
X