2010 május 19. | Szerző: kisiren
Nem és nem tágít ez a szürkeség, pedig úgy szeretnék már napsütést, meleg cirógatást, kellemes , sétálós,padon ücsörgős napokat!
Ilyenkor öröm már az is, ha nem potyognak könnyei, kevesebb vizet látni a környezetünkben.
Ilyen az élet
2010 május 18. | Szerző: kisiren
Ma is
…könnyeiket hullatják a felhők, sírdogálnak, pedig de nem hiányzik ez már sem a természetnek, sem nekünk.
Egy kis jó meleg napsütés, meg kevés szél kellene most, ami felszárítaná az ég patakzó könnyeit.A házakból, a kertekből, a pincékből , mert minden úszik. Mint a tele hordók a vízben, meg minden egyéb.Sajnos.
A madaraknak viszont kedvez nagyon az időjárás. Rengeteg finomság várja őket mindenfelé, most aztán válogathatnak az ízletes falatokban, nem kell keresgélniük.
Rigó Robiék is egymás után fordulnak, hozzák a csemegét, hiszen négy tátogó száj állandóan kéri tőlük.Rebusnak is oda a jóvilág, neki is menni kell besegíteni, már egyre ritkábban ül a fészekben, no meg a kicsik fészkelődésükkel ki is szorítják onnan.Nincs nyugtuk, pontos munkamegosztásban dolgoznak.
Ezt láttam most a hotelben is. Mindegy, hogy tulajdonos, pincér, bárki, mindent együtt végeznek. Ha kellett terítettek, takarítottak, felszolgáltak.Mindenki. Nem várja a tulaj sem a sült galambot. Meg az örökös kisvállalkozói támogatást…Dolgozik. Mert érdeke. Tud valamit, mert telt házuk van. Valamiért…Meg őt még munkára tanították.
vadvirág
2010 május 17. | Szerző: kisiren
Víz
Mennyi sokat hallottuk, hogy tűz, víz milyen veszedelmes lehet, ha elszabadul.Most aztán megtapasztalhattuk, milyen félelmetes ereje van a víznek.
Csütörtökön a lezúduló hatalmas eső folyamként állt a szomszédék kertjében, majd , ami még sosem volt, rövid idő alatt elárasztotta a pincét, leemelve tartóhelyükről a nehéz , nagy hordókat borral együtt.Minden úszott.
Másnap a víz egy részét sikerült kiszivattyúzni, de szivárgott helyette újabb.Aztán tegnap már az egész kert is víz alatt állt
Csodálatos világ…
2010 május 17. | Szerző: kisiren
Mindenhez…
hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
embernek látszom.
Ratkó József
Csipetnyi ez + az
Most aztán felváltva repkednek, hol az apjuk, hol az anyjuk hozza nekik a jobbnál, jobb falatokat. Még messzire sem kell menniük érte, hiszen hatalmas giliszták kínálják magukat mindenütt finom falatként.
Most apjuk eteti őket. Áll a fészek szélén, és csodák csodája, kidugja két tátogó csőrike magát úgy, hogy már látom is! De aranyosak, ahogy itt tátognak!
Vajon hányan lehetnek?Elfogyott az ennivaló, Robi papa már huss!, el is szállt újabb csemegéért.Pár másodpercig egyedül maradtak, de nem sokáig, mert érkezik a mamájuk.Óvatosan, finoman eteti őket, majd tollruháját felborzolja, szárnyait széttárja, úgy helyezkedik be hozzájuk.Amint látom, egyre inkább kiszorul már a lakásból, mert kell a hely a gyorsan növő csemetéknek.
Az etetés után tisztogatja, simogatja, melengeti őket, nagyon vigyáz rájuk.Minden mozdulata óvatos,. Ezek a kis csupasz fiókák a hizlaló ételektől egykettőre, gyorsan megnőnek majd.
A szél elkezdett fújni, így megint kellemesen ringatja őket, mint annak idején ringattak bennünket a bölcsőben.Rebi mama talán éppen altatót dúdolgat nekik, hogy még édesebb, békésebb legyen a délutáni szunyókálásuk…
De a fotózást nem tűrik, továbbra is túljárnak az eszemen.
———————————
Ahogy az egyik város nevezetességeivel ismerkedem, gyönyörű népviseletbe öltözött asszonyok állnak meg a fagyizó mellett, aztán felhajtják nem akármilyen kötényük sarkát, majd a sokszonyából párat, és a rejtett zsebből előveszik a papírpénzt, mint hajdanán öreganyáink. A látványtól megdöbbenve, mire észbe kapok a fényképezőgépért, a pillanat már elszállt, pedig de szerettem volna lencse végre kapni egy ritka eseményt!
Hányszor járok így a nemvárt, hirtelen előbukkanó esemény elszalasztásával, amit mindig sajnálok, mert számomra éppen az az érdekes, ami váratlan, természetes, nincs benne, rajta semmi mesterkélt. Az élet egy picinyke darabja, üzenete, mely legtöbbször talán csak nekem fontos, érdekes…
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 16. | Szerző: kisiren
Virág…
Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.
Várnai Zseni
vadvirág
2010. Ígéret hava, 16. napja
Csodálatos világ…
2010 május 13. | Szerző: kisiren
Azóta hányszor éltem át...
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Reményik Sándor
iskolánk,
Nem lesz üvegház gyönge palántáknak,
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Reményik Sándor
Nézzük, – és egybeölelünk vele
Távol hegyet, szelet, napot, Dunát, –
Nézzük, és e látástól elfelejtjük
Életünket, a tört rom-koronát.
Lehet rom, és lehet reménytelen:
Virág nő rajta mégis: friss virág!
Reményik Sándor
Michelangelo mottója:
“Még mindig tanulok.”
Mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik egész életüket tanulással töltötték. No nem szó szerinti értve, de minden újra fogékonyak voltak, érdeklődőek, a gyermeki kíváncsiság elkísérte őket életútjukon.
Ma sincs ez másként. A társadalomban egyre több az éltesebb egyén, de tudásvágyuk továbbra is él, csak nem biztos, hogy azok a dolgok érdeklik olyan intenzíven, mint amelyekkel foglalkoztak több évtizeden át.Látókörük kitágul, sok új, addig nem ismert dolgot fedeznek fel, kalandoznak be más területeket, találnak bennük örömöt, kedvtelést. És ez a jó! Amíg az emberek örülnek dolgoknak, nem kötelességből teszik, maguk örömére fedezik fel. És örökké tanulnak valami újat. Ahogy a nagy zseni is tette.
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 13. | Szerző: kisiren
Nem lehet
…megunni a rigópárost, olyan élménydús életet élnek. Bár tegnap este a vihar igen csak tépte, rázta a rózsafát, a rigólakásnak nem lett semmi bántódása.Robi ügyességét dicséri.
Nagy a titok a fészek körül. Az előbb ment el Robi, kis csend, üres a pirinyó kuckó, de nem mertem meglesni, hogy milyen fejlemények vannak odabenn, mert nem szeretném, ha most zavarnám meg idilli életüket. Aztán meg minden pillanatban hazaérkezhet Rebeka, nem szeretném háborgatni.
Így is történik. Megérkezett, és hallom, mintha beszélgetne valakikhez! Csak nem kikeltek a fiókák?Az előbb is úgy tűnt, mikor Robi őrizte a lakást, hogy beszélget valakiknek. De az is lehet, hogy már a tojásokban nagy a mozgolódás, jelzik érkezésüket a porontyok, készülődik a legnagyobb esemény az életükben, a fiókák születése.
Az biztos, hogy most már egyre gyakrabban váltogatják egymást, és Rebus széttartott szárnyakkal fészkelődik, lehet, hogy éppen most segítve nekik a kibújásban.
Egymás után jönnek a füttyös fiúk, trillájuktól zeng a környék. Mennyi minden benne van ebben a zenében, amit elfuvoláznak a párjuknak! Mi meg megcsodálhatjuk újra,meg újra, hogy, hogy fér ki egy pici madár torkán ilyen szép rigónóta.
Micsoda éles szempár figyel végig, ahogy pötyögtetek a gépen, mintha még a gondolataimba is belelátna ezekkel a szemekkel.
Volt a faluban hajdan az egyik cigányzenekarnak a hegedűse, őt hívták Rigónak. Persze nem ez volt az igazi neve, csak azért ragadt rá, mert úgy tudott muzsikálni a hangszerén, mint a rigó, és olyan koromfekete szemei voltak, mint Robiéknak. Micsoda talpalávalót játszottak ők a bálokban, egyéb összejöveteleken, pedig a kottát nem ismerték, csak a muzsikát. De azt nagyon!
vadvirág
2010. Ígéret hava. 13., Szervác napja
Ilyen az élet
2010 május 12. | Szerző: kisiren
Ezernyi…
fészkén lel altató tanyát,
elrejti lombok lenge sátra, –
jó éjszakát!
/M: Eminescu/
vadvirág
Ilyen az élet
2010 május 11. | Szerző: kisiren
Hány év…
| Hány év repült el így fölöttem, lehetne száz, vagy ezer év is, volt úgy, hogy majdnem összetörtem, aztán szívem föléledt mégis. Élek, mint ősi tölgy az erdőn, évgyűrűimmel megjelölve, s lombkoronás, magas fejemmel zúgom a dalt, – tán’ mindörökre! Várnai Zseni vadvirág |
||
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 május 19. | Szerző: kisiren
Ne felejtsd!
Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.
Talmud
————————
Koppanó esőcseppek.Hideg, fázós, szürke reggel.Már megint?!
Csöppnyi napfényt, meleget, simogatást, örömöt, kevesebb vizet, bajt, gondot, törődést kérünk!
Hova lett a szép május?
Hova költözött a gyönyörű tavasz?
Ázott, lehajtott fejű virág jelzik szomorúan mindenütt bánatukat.
Tavaszi szél most már szárazabb időt is hozhatnál!
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X