Virágok
A reggeli kertben járva a sokféle virág hívogatóan csábít, integet felém.Szívecskék, büszkén illatozó nőszirmok, sokszínű, szerény , csilingelő sarkantyúcskák.Mind- mind kelletik bájukat: színűkkel. alakjukkal, illatukkal csábítanak megállásra.
Törékeny, karcsú kisvirágok, melyeket a lezúduló eső, kerge szél megtépázott, földre hajlított.Mily röpke időt mért rátok a természet!Mégis, hogy megszépítik a világot, a mindennapokat!
Fiókák
Figyelem őket. Hihetetlen, hogy mennyit nőttek tegnap óta. Már sokkal dúsabb, hosszabb, erősebb rajtuk a piheruha.Most eteti őket Rebi mama. Kettő már egész hosszan kinyújtja nyakát, kérik anyjukat: -Még! Még! A finom falatból soha nem elég! – Lehet, hogy ők a fiúk, és erőszakosabbak? Ki tudja.
Megérkezett a váltás. Robi a korlátról megint farkasszemet néz velem, nem mozdul, míg el nem jövök.Olyan a csőre, mint egy teli kosár finom falatokkal. Gyorsan szétosztja, és már el is röppen.
Sikerült róluk a madárlesről fotót készíteni, ahogy etetés után elpilledtek. Csuda aranyosak!
vadvirág
2010. Ígéret hava, 21. napja