Tebenned …
Tebenned, ragyogó kertem,
Kiben kacagva hevertem,
Itt marad lombodba keverten
Lelkemből egy falat.
Tudom, ha újra térek,
Ha új életre élek,
Egy leszek ismét véled,
Kedves örömkarám.
Talán rügyeddé válok
Tán árnyékos akácod állok
Tán lágy fészkedbe szállok
Rövid füttyű rigó.
Tán fű leszek a dombon
Rezgő hang halk kolompon
Vagy dús szellőddel ontom
Sóhajomnak dalát.
Tán rög leszek az úton
Tán csillag a tejúton,
Mely kilesve a mennyről
Édes mélyedbe lát.
Lesznai Anna
Mesél a fészek…
Most éppen ebéd utáni pihenő van Rigóéknál. A szülők úton vannak, hiszen fantasztikus mennyiségű ennivalóra van szükségük az újszülötteknek.Három csőr kandikál ki a meleg, puha kuckóból, az égnek tartva szundikálnak, hogy a finom falatok érkezésekor azonnal készen álljanak az ételosztásnál.
Megérkezett Rebi anyóka, máris hozzálát a csemege osztásához, természetesen vigyázva, hogy egyformán jusson belőle mindegyik fiókájának.Egy percre megpihen, megsimogatja őket, de anyjuk már alig fér el velük a fészekben, szemlátomást gyorsan fejlődnek a sok finom földi jótól.
Huss!, Rebi mama már elszállt, érkezik Robi papa. Ő soha nem megy be a fészekbe, megáll a szélén, onnan osztogat.Hamar végez, már ismét tovaszállt.
A négy kicsi telhetetlen lecsillapodott, csendben szuszognak, várva a következő falatokra.Nem kell sokáig várniuk, mert ismét anyjuk érkezett haza…És ez így megy egész nap, fáradhatatlanul etetik, nevelik kicsinyeikről gondoskodnak.
A kert egyébként tele van apró kikelt madarakkal, így sok kis rigó is ott gyakorolgatja a repülés tudományát, a szülők segítségével.Ők hamarabb kikeltek, előrébb tartanak. Most tanulják a rigóiskolában az alapokat, a legfontosabb tudnivalókat, hogy megállhassanak majd a saját lábukon…
vadvirág