Ilyen az élet

2010 május 18. | Szerző: kisiren |

 

Ma is

…könnyeiket hullatják a felhők, sírdogálnak, pedig de nem hiányzik ez már sem a természetnek, sem nekünk.

Egy kis jó meleg napsütés, meg kevés szél kellene most, ami felszárítaná az ég patakzó könnyeit.A házakból, a kertekből, a pincékből , mert minden úszik. Mint a tele hordók a vízben, meg minden egyéb.Sajnos.

A madaraknak viszont kedvez nagyon az időjárás. Rengeteg finomság várja őket mindenfelé, most aztán válogathatnak az ízletes falatokban, nem kell keresgélniük.

Rigó Robiék is egymás után fordulnak, hozzák a csemegét, hiszen négy tátogó száj állandóan kéri tőlük.Rebusnak is oda a jóvilág, neki is menni kell besegíteni, már egyre ritkábban ül a fészekben, no meg a kicsik fészkelődésükkel ki is szorítják onnan.Nincs nyugtuk, pontos munkamegosztásban dolgoznak.

Ezt láttam most a hotelben is. Mindegy, hogy tulajdonos, pincér, bárki, mindent együtt végeznek. Ha kellett terítettek, takarítottak, felszolgáltak.Mindenki. Nem várja a tulaj sem a sült galambot. Meg az örökös kisvállalkozói támogatást…Dolgozik. Mert érdeke. Tud valamit, mert telt házuk van. Valamiért…Meg őt még munkára tanították.

vadvirág