Csodálatos világ…

Ratkó József

Csipetnyi ez + az                                                                                          
                                                                                          
Megtörtént a nagy esemény Rigóéknál! Mire hazajöttem, kikeltek a fiókák.Illetve azt hiszem, már a múltkor azért volt az a nagy sürgés-forgás, mert akkor kibújtak a tojásból.
Most aztán felváltva repkednek, hol az apjuk, hol az anyjuk hozza nekik a jobbnál, jobb falatokat. Még messzire sem kell menniük érte, hiszen hatalmas giliszták kínálják magukat mindenütt finom falatként.
Most apjuk eteti őket. Áll a fészek szélén, és csodák csodája, kidugja két tátogó csőrike magát úgy, hogy már látom is! De aranyosak, ahogy itt tátognak!
Vajon hányan lehetnek?Elfogyott az ennivaló, Robi papa már huss!, el is szállt újabb csemegéért.Pár másodpercig egyedül maradtak, de nem sokáig, mert érkezik a mamájuk.Óvatosan, finoman eteti őket, majd tollruháját felborzolja, szárnyait széttárja, úgy helyezkedik be hozzájuk.Amint látom, egyre inkább kiszorul már a lakásból, mert kell a hely a gyorsan növő csemetéknek.
Az etetés után tisztogatja, simogatja, melengeti őket, nagyon vigyáz rájuk.Minden mozdulata óvatos,. Ezek a kis csupasz fiókák  a hizlaló ételektől egykettőre, gyorsan megnőnek majd.
A szél elkezdett fújni, így megint kellemesen ringatja őket, mint annak idején ringattak bennünket a bölcsőben.Rebi mama talán éppen altatót dúdolgat nekik, hogy még édesebb, békésebb legyen a délutáni szunyókálásuk…
De a fotózást nem tűrik, továbbra is túljárnak az eszemen.

———————————

Ahogy az egyik város nevezetességeivel ismerkedem, gyönyörű népviseletbe öltözött asszonyok állnak meg a fagyizó mellett, aztán felhajtják nem akármilyen kötényük sarkát, majd a sokszonyából párat, és a rejtett zsebből előveszik a papírpénzt, mint hajdanán öreganyáink. A látványtól megdöbbenve, mire észbe kapok a fényképezőgépért, a pillanat már elszállt, pedig de szerettem volna lencse végre kapni egy ritka eseményt!
Hányszor járok így a nemvárt, hirtelen előbukkanó esemény elszalasztásával, amit mindig sajnálok, mert számomra éppen az az érdekes, ami váratlan, természetes, nincs benne, rajta semmi mesterkélt. Az élet egy picinyke darabja, üzenete, mely legtöbbször talán csak nekem fontos, érdekes…


vadvirág