Csodálatos világ…

2010 május 13. | Szerző: kisiren |

 Nem lehet

…megunni a rigópárost, olyan élménydús életet élnek. Bár tegnap este a vihar igen csak tépte, rázta a rózsafát, a rigólakásnak nem lett semmi bántódása.Robi ügyességét dicséri.

Nagy a titok a fészek körül. Az előbb ment el Robi, kis csend, üres a pirinyó kuckó, de nem mertem meglesni, hogy milyen fejlemények vannak odabenn, mert nem szeretném, ha most zavarnám meg idilli életüket. Aztán meg minden pillanatban hazaérkezhet Rebeka, nem szeretném háborgatni.

Így is történik. Megérkezett, és hallom, mintha beszélgetne valakikhez! Csak nem kikeltek a fiókák?Az előbb is úgy tűnt, mikor Robi őrizte a lakást, hogy beszélget valakiknek. De az is lehet, hogy már a tojásokban nagy a mozgolódás, jelzik érkezésüket a porontyok, készülődik a legnagyobb esemény az életükben, a fiókák születése.

Az biztos, hogy most már egyre gyakrabban váltogatják egymást, és Rebus széttartott szárnyakkal fészkelődik, lehet, hogy éppen most segítve nekik a kibújásban.

Egymás után jönnek a füttyös fiúk, trillájuktól zeng a környék. Mennyi minden benne van ebben a zenében, amit elfuvoláznak a párjuknak! Mi meg megcsodálhatjuk újra,meg újra, hogy, hogy fér ki egy  pici madár torkán ilyen szép rigónóta.

Micsoda éles szempár figyel végig, ahogy pötyögtetek a gépen, mintha még a gondolataimba is belelátna ezekkel a szemekkel.

Volt a faluban hajdan az  egyik cigányzenekarnak a hegedűse, őt hívták Rigónak. Persze nem ez volt az igazi neve, csak azért ragadt rá, mert úgy tudott muzsikálni a hangszerén, mint a rigó, és olyan koromfekete szemei voltak, mint Robiéknak. Micsoda talpalávalót játszottak ők a bálokban, egyéb összejöveteleken, pedig a kottát nem ismerték, csak a muzsikát. De azt nagyon!

vadvirág

2010. Ígéret hava. 13., Szervác napja