Csodálatos világ…

2010 május 8. | Szerző: kisiren |

Rebusék mindennapjai

Nagy kópé ez a Robi. Nem hiába tartott napokig terepszemlét, hogy a legmegfelelőbb helyet válassza ki a fészekrakáshoz. Sikerült . A rózsafára vadászó macska nem mer felmenni a kutyustól, de a fészekbe még kíváncsi szempárok sem láthatnak be, oly magasra építette lakásukat, kívülről meg a belombosodó ágak takarták el.Itt aztán biztonságban élhetnek.

 Ahogy most kitekintek, látom, hogy Rebus felállt, éppen tollászkodik. Igazgatja frizuráját, tollruháját frissíti, csinosítgatva magát, talán még a száját is kirúzsozza, úgy tesz, mintha egy tükürben illegetné magát, így várva haza munkából a párját.Nekem meg eszembe jutnak azok a hímzett falvédők, melyek a konyhák falát díszítették egykoron, szellemes feliratokkal, hogy a pettyes kendős, kötényes menyecskék hogyan várták haza munkából a férjüket.Mint most Rebi is.Mennyit gyönyörködtem ezekben a kézimunkákban hajdan.

Közeledik már Robi, messziről hallani a fütyülését, ahogy kedvesen szólongatja párját: -Jövök már, jövök! Hozom a finom falatokat!-, majd óvatosan, mindenre figyelve fokozatosan felröppen, és kezdődik a szertetartás.A művelet befejezése után érzelmes búcsút vesznek egymástól, majd integetve tovaröppen.

Persze nincsenek egyedül, hiszen a tujákon is mindenütt fészkelnek rigópárok, mert amíg  feltettem főni a húslevest,almát dugtam a sütni való kacsába, és betettem sülni, majd citromos, tejfölös, vaníliás túrós palacsintát sütöttem,/holnap majd jégkrémmel, gyümölccsel tálalva/, addig egymásután röpködtek a konyhaablak előtt a fekete madarak, hordva a sok kukacot, gilisztát a párjaiknak.Fáradhatatlan szorgalmuk példamutató…

Milyen szép  és ígéretes a május hava!

vadvirág