Csodálatos világ…
2010 május 30. | Szerző: kisiren
…csillogó, kíváncsi szemek,
puha, simogató, meleg kezek,
őszinte tekintet,
csupa meleg szív,
mennyi báj, szeretet…
… ez mind a kisgyermek…
vadvirág
2010. Ígéret hava, 30. napja
Csodálatos világ…
2010 május 30. | Szerző: kisiren
Kellemes
…reggeli kávézás a teraszon, közben finom illatú vörös és sárga futórózsák hívogatnak, integetnek felém bársonyos tapintású szirmaikkal. Nem lehet nekik ellenállni, szinte egyszerre szeretném őket megsimogatni, fenséges illatukat magamban elraktározni. Hogy lehet egy virág ilyen kecses, pompás, gyönyörű , királynői formában megalkotva?Mesteri mű.
Közben a szemközti fenyőfán megérkezik Rigó Robi, és hosszas, trillázásba kezd. Valószínű, hogy dalban mondja el, mi történt népes családjával.Nagyon hiányoznak! Pedig azt olvastam, hogy új helyre költenek másodjára. Nagyon sajnálnám, ha nem jönnének vissza!
vadvirág
Ilyen az élet
2010 május 27. | Szerző: kisiren
Látogató
Ma reggel kinézek az ajtón, és valaki szembenéz velem.Hát Robi az, a Rigópapa! Áll a korláton, nézi a fészket is, amit nem is olyan régen ő maga, egyes egyedül épített, micsoda szélben a tüskés ágak közé elrejtve a kíváncsi szemek elől.-Meg van!- mondja szemeivel.- Érintetlen, nincs még más lakója- nyugtázza, majd sietve elszáll.
Lehet, hogy még újra lakója lesz Rebeka? Ki tudja mit terveznek, majd meglátjuk. Mindenesetre jó volt újra látni. Csak a fiókáit hiányolom, mert nem találkoztam velük a kertben, így nem tudom azt sem, hogy ép bőrrel megúszták-e a kalandot, hiszen korai volt még nekik a kirepülés, két, három napra szükségük lett volna, hogy bátran vágjanak neki a nagyvilágnak.
vadvirág
2010.Ígéret hava,27. napja
Ilyen az élet
2010 május 26. | Szerző: kisiren
Elrepültek,… elrepültek …
Milyen szép is volt még a tegnap délelőtt, amikor a rigócsalád kellemesen zajos élete történt a rózsafán…Aztán egyszer csak honnan, honnan nem , hirtelen haragos szél támadt, megrázta, tépázta a rózsafát, majd egy goromba mozdulattal a szülők nélkül hintázó rigógyerekeket szinte kidobta a kedves kis kuckójukból.Volt nagy sírás, rívás, csipogás, volt amelyiket a falnak csapta, vagy a földre pottyantotta, mintha a szél meg kajánul, irigykedve nevetett volna rajtuk, ők pedig ijedten jajgattak, sipítoztak, anyjukért kiabáltak. Meghallották síró hangjukat a szülők, eszeveszetten csapkodva, kiabálva megérkeztek, röpdöstek össze-vissza, próbálták terelgetni őket a fészek felé, de hiába. Egyrészt ilyen magasra úgy sem tudtak volna még repülni az erősebbek, a bátrabbak sem, másrészt minden ismeretlen volt még számukra, bambán figyeltek az új világra, azt sem tudva, mi történt velük, hova cseppentek.
Egy , a legkisebb a fészekben lapult, kettőt sikerült visszacsempészni, de már nem érezték magukat biztonságban, újra kirepültek. Így a kicsi is utánuk merészkedett, kicsit kacskaringós úton, de ő is földet ért. Mentek minden irányba, talán délutánra, az eső előtt eljutottak a védettebb kertbe. Este már nem láttam őket a bokrok alatt bujkálni, csak bízom benne, hogy valamennyien túlélik e traumát, megtalálják helyüket a rigóéletben.
Azóta, ha látom a fészküket, a szívem mindig összeszorul, mert nagyon hozzám nőttek. Reggel első utam az volt, hogy kinézzek rájuk, mit csinál a család, este a sötétedéskor ismét elbúcsúztam tőlük, látva védettségüket, családi boldogságukat. Tudtam, hogy hamarosan útra kelnek,kirepülnek, élik majd az életüket, de ilyen hirtelen nem számítottam rá.
Nagyon árva és magányos a fészek.Tegnap délután még egyszer-kétszer eljöttek közelébe a szülők, szólongatták őket, mint máskor, de ma már hírüket sem láttam. Kíváncsi vagyok, hogy a kertben látom-e még őket, vagy már a nyüzsgő csapatban nem fogom felismerni egyiket sem…. Lehet, hogy Rebeka és Robi így köszönték meg a helyet, és elnézést kértek a lábatlankodásért? Igen, valószínű.
Mindenesetre üres a fészek…sajnos…Lakói örökre elhagyták, kirepültek belőle…A kis családtagok új életet kezdtek.Vajon sikeres lesz-e az a másik élet számukra?Nagyon, nagyon hiányolom lármás életüket….és kívánom, hogy boldog, dalos rigókká cseperedjenek, olyanok legyenek, mint Rebusék!
Elrepültek,…elrepültek…Csak a csodálatos emlékük maradt…és a hiányuk…
vadvirág
2010. Ígéret hava, 26. napja
2010 május 26. | Szerző: kisiren
Milyen szép is volt még a tegnap délelőtt, amikor a rigócsalád kellemesen zajos élete történt a rózsafán…Aztán egyszercsak honnan, honnan nem , hírtelen haragos szél támadt, megrázta, tépázta a rózsafát, majd egy hírtelen mozdulattal a szülők nélkül hintázó rigógyerekekekt szinte kidobta a kedves kis kuckójukból.Volt nagy sírás, rívás, csipogás, volt amelyiket a falnak csapta, vagy a földre pottyantotta, mintha a szél még kajánul, irigykedve nevetett is volna, ők pedig ijedten jejgattak, sipitoztak, anyjukért kiabáltak. Meghallották síró hangjukat a szülők, eszeveszetten csapkodva, kiabálva megérkeztek, röpdöstek össze-vissza, próbálták terelgetni őket a fészek felé, de hiába. Egyrészt ilyen magasra úgy sem tudtak volna még repülni az erősebbek, a bátrabbak sem, másrészt minden ismeretlen volt még számukra, bambán figyeltek az új világra.
Egy , a legkisebb a fészekben lapult, kettőt sikerült visszacsempészni, de már nem érezték magukat biztonságban, újra kirepültek. Így kicsi is utánuk merészkedett, kicsit kacskaringós úton, de ő is földet ért. Mentek minden irányba, talán délutánra, az eső előtt eljutottak a védettebb kertbe. Este már nem láttam őket a bokrok alatt bujkálni, csak bízom benne, hogy valamennyien túlélik e traumát, megtalálják helyüket a rigóéletben.
Azóta, ha látom a fészküket, a szívem mindig összeszorul, mert nagyon hozzám nőttek. Reggel első utam az volt, hogy kinézzek rájuk, mit csinál a család, este a sötétedéskor ismét elbúcsúztam tőlük, látva védettségüket, családi boldogságukat. Tudtam, hogy hamarosan útra kelnek, de ilyen hirtelen nem számítottam rá.
Nagyon árva és magányos a fészek.Tegnap délután még egyszer-kétszer eljöttek közelébe a szülők, szólongatták őket, mint máskor, de ma már hírüket sem láttam. Kíváncsi vagyok, hogy a kertben látom-e még őket, vagy már a nyüzsgő csapatban nem fogom felismerni őket….Mindenesetre üres a fészek…sajnos…Lakói örökre elhagyták, kirepültek belőle…
Csodálatos világ…
2010 május 24. | Szerző: kisiren
Hányféle kertet gondozunk? Van az igazi, a természetes, melyben jó tavasztól őszig ücsörögni, gyönyörködni jóidőben, napsütésben, virágok illatát beszívni, hallgatni madarak zengő énekét, rovarok döngicsélését, a szél dalát…Élvezni a természet ajándékát: cseresznyét, földi epret, szőlőt, almát, szilvát, körtét, egyéb gyümölcsöket. Megpihenni árnyékban, fűben, vagy éppen kiülve a nap simogatását élvezni.No és persze mindenféle munkát elvégezni benne, hogy a gaz ne verje fel.
Aztán van a lelkünknek is egy kertje, melyet szintén ápolgatni, gondozni kell, mint az igazit, ahol a jó és rossz lakozik, és éberen kell vigyáznunk a helyes egyensúlyra, hogy a lélek virágait szépítsük, ápoljuk, növesszük, a dudvákat meg igyekezzünk kigyomlálni belőle. Nem könnyű munka!
Aztán van egy kert, ahol végleg megpihen mindenki. Ezeket a sírkerteket is ápolni kell. Vissza-visszajárni, hogy a gyom ne lepje be, hogy az emlékezés virágai éljenek sokáig benne…
Rigóélet
Hihetetlen, hogy megnőttek a fiókák, már alig férnek el a rigó-lakban.Anyjuk, ha eteti őket, úgy meghúzódik a fészek szélébe kapaszkodva, majd nem kipottyan onnan. Robi papa egészen belefogyott e nagy munkában, annyit kell neki sürögni-forogni. Alig győzik az öt éhes szájat megtömni finom falatokkal, mert a kicsik örökké kérik az enni való. Sisegnek, sásognak, egyre jobban hallatják hangjukat.
Hamarosan kiröpülnek. Már a szemükkel egész élesen látnak, pedig nem régen volt, amikor még vaktában nyúlkáltak össze-vissza.Sokszor attól félek, hogy valamelyik kipottyan a fészekből, és ha nem veszem észre, mi lesz vele?
Már egészen betollasodtak. Anyjuk nagyon szigorúan neveli őket, nagyon félti csemetéit. Megtanulták, hogy csak a szülők hangjára bújnak ki, egyébként összelapulnak. Már a védekezés ösztöne bennük is él.
Sikerült őket a lesállásomból lefotózni, hát mit mondjak, nem könnyű feladat a megörökítésük, de annál gyönyörűbb az eredmény. Nagyon élvezem, ahogy a fotókról végigkövethetem röpke életüket, hatalmas fejlődésüket. Csuda aranyosak! Azt hiszem, ez az igazi, nem a rejtett üveges megoldás. Itt minden természetes, nincs semmi mesterkélt . Nagyot álmodom róluk, hátha sikerül a …
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 21. | Szerző: kisiren
Virágok
A reggeli kertben járva a sokféle virág hívogatóan csábít, integet felém.Szívecskék, büszkén illatozó nőszirmok, sokszínű, szerény , csilingelő sarkantyúcskák.Mind- mind kelletik bájukat: színűkkel. alakjukkal, illatukkal csábítanak megállásra.
Törékeny, karcsú kisvirágok, melyeket a lezúduló eső, kerge szél megtépázott, földre hajlított.Mily röpke időt mért rátok a természet!Mégis, hogy megszépítik a világot, a mindennapokat!
Fiókák
Figyelem őket. Hihetetlen, hogy mennyit nőttek tegnap óta. Már sokkal dúsabb, hosszabb, erősebb rajtuk a piheruha.Most eteti őket Rebi mama. Kettő már egész hosszan kinyújtja nyakát, kérik anyjukat: -Még! Még! A finom falatból soha nem elég! – Lehet, hogy ők a fiúk, és erőszakosabbak? Ki tudja.
Megérkezett a váltás. Robi a korlátról megint farkasszemet néz velem, nem mozdul, míg el nem jövök.Olyan a csőre, mint egy teli kosár finom falatokkal. Gyorsan szétosztja, és már el is röppen.
Sikerült róluk a madárlesről fotót készíteni, ahogy etetés után elpilledtek. Csuda aranyosak!
vadvirág
2010. Ígéret hava, 21. napja
Csodálatos világ…
2010 május 20. | Szerző: kisiren
Tebenned …
Tebenned, ragyogó kertem,
Kiben kacagva hevertem,
Itt marad lombodba keverten
Lelkemből egy falat.
Tudom, ha újra térek,
Ha új életre élek,
Egy leszek ismét véled,
Kedves örömkarám.
Talán rügyeddé válok
Tán árnyékos akácod állok
Tán lágy fészkedbe szállok
Rövid füttyű rigó.
Tán fű leszek a dombon
Rezgő hang halk kolompon
Vagy dús szellőddel ontom
Sóhajomnak dalát.
Tán rög leszek az úton
Tán csillag a tejúton,
Mely kilesve a mennyről
Édes mélyedbe lát.
Lesznai Anna
Mesél a fészek…
Most éppen ebéd utáni pihenő van Rigóéknál. A szülők úton vannak, hiszen fantasztikus mennyiségű ennivalóra van szükségük az újszülötteknek.Három csőr kandikál ki a meleg, puha kuckóból, az égnek tartva szundikálnak, hogy a finom falatok érkezésekor azonnal készen álljanak az ételosztásnál.
Megérkezett Rebi anyóka, máris hozzálát a csemege osztásához, természetesen vigyázva, hogy egyformán jusson belőle mindegyik fiókájának.Egy percre megpihen, megsimogatja őket, de anyjuk már alig fér el velük a fészekben, szemlátomást gyorsan fejlődnek a sok finom földi jótól.
Huss!, Rebi mama már elszállt, érkezik Robi papa. Ő soha nem megy be a fészekbe, megáll a szélén, onnan osztogat.Hamar végez, már ismét tovaszállt.
A négy kicsi telhetetlen lecsillapodott, csendben szuszognak, várva a következő falatokra.Nem kell sokáig várniuk, mert ismét anyjuk érkezett haza…És ez így megy egész nap, fáradhatatlanul etetik, nevelik kicsinyeikről gondoskodnak.
A kert egyébként tele van apró kikelt madarakkal, így sok kis rigó is ott gyakorolgatja a repülés tudományát, a szülők segítségével.Ők hamarabb kikeltek, előrébb tartanak. Most tanulják a rigóiskolában az alapokat, a legfontosabb tudnivalókat, hogy megállhassanak majd a saját lábukon…
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 31. | Szerző: kisiren
Szent kor- a gyermekkor.
/Csehov/
Míg megnövök
Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.
Birtalan Ferenc
2010.Ígéret hava, 31. napja
Oldal ajánlása emailben
X