Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 13. | Szerző: kisiren

 

 

 

 

Az új tavasz játékos ujja

Rügyet sodort az ághegyen

S most, lágyan, enyhe szája fújja

Hogy szétnyíljék és lomb legyen.

Tóth Árpád

Cseresznyevirágzás

Nagyon szép látvány. ahogy a cseresznyefák rügyeit  óvatosan, gondosan kibontogatta a tavasz, és felöltöztette a kopár fákat fehér, új ruhájukba. Lassan, komótosan öltözködtek, nem siettek, ráérősen, mint a menyasszonyok, de a látványuk csodaszép.

Ilyenkor pár napig gyönyörködhetünk bennük, mert nem lehet betelni velük.Színük, illatuk csábít bennünket  sétákra, vagy csak úgy leülni alájuk, csodálni a természet alkotásait…Mert attól nincs nagyszerűbb.

 

 

Az új barátnő

A parkon át megy, addig is élvezi a kellemes környezetet, meg azt, hogy sokféle madár köszönti, énekelve kíséri, beszélnek hozzá.

Egy anyuka telefonál, két év körüli kislánya körülötte téblából, csacsog hozzá, de ő most mással beszél.

Ezért a kislány odaszalad hozzá, neki kezd beszélni:

– Néni, látod ezt a sok szép virágot? Ugye tetszik neked is? És milyen illatosak!– meséli neki nagy vidáman, majd beszédbe elegyednek virágról, pillangóról, madarakról…Aranyos, értelmes kislány, szép, tisztán beszél, mesél,csacsog, be nem áll a szája. Közben az anyuka tovább cseveg, örül, hogy gyermeke társra lelt.

…Most már mennie kell, elbúcsúzik új barátnőjétől, aki kéri, hogy ne menjen még, maradjon, társalogjon vele.

Milyen kár, hogy nem folytathatja a barátkozást, mert ezeknek a felnőtteknek mindig dolguk van!A hoppon maradt kislány kutatva néz körbe, nem talál-e újabb barátot a közelben…

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 12. | Szerző: kisiren

 

 

 

 

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 10. | Szerző: kisiren

 

S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Garai Gábor

 

 

 

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 8. | Szerző: kisiren

 

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

 

 

 

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

Kányádi Sándor

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 7. | Szerző: kisiren

 

 

 

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 7. | Szerző: kisiren

 

 

 

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

Áprily Lajos

vadvirág

2010. Szent György hava, 7. napja

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 6. | Szerző: kisiren

 

                       

A föld szíve most lázas és lobog,
Vajúdik, szenved: nagy szülőanya
És harsog az élet szózata
Fában, virágban, fűben egyaránt.

Várnai Zseni

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 6. | Szerző: kisiren

 …

 

Csak kitartás,-kip-kop…pontosan,
holnap sikerül megint biztosan,
a féluton, szivem jaj meg ne állj
kip-kop….tovább is hiven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
sziv kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog…
csak este, este oly fáradt vagyok.

Várnai Zseni

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 4. | Szerző: kisiren

 Gyöngyharmatos, szép reggelt!

 

   A lányokat megszépítő friss vízzel,

a  locsoló fiúknak járó szép hímessel,

   

    a megszületett állatkákkal, 

a fészekrakó  , vidám madarakkal,

a tavaszi színekben pompázó virágokkal,

kellemes illatukkal.  

 

Vízöntő hétfűre buzognak források.

Eljöttem hezzátok ifiú létemre,

Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,

Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,

Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.

Virágozzék szépet, ékes virágokat,

vadvirág

 

Ilyen az élet

2010 április 3. | Szerző: kisiren

 

                     

Mint a fű a hó alól – tavasz felé-

szabadon lélegezve tör a fény felé…

/dalszöveg/

Megáll a keresztútnál, nézi a feszületet.Hányszor elhaladtak mellette, leültek megpihenni a mellette lévő fa árnyékában.

Azon tűnődik, vajon miért kell minden embernek születése pillanatától kezdve cipelnie a keresztet?Mert mindenki hordja, ki könnyebben, ki roskadásig a maga keresztjét, míg aztán majd célba érve, leteheti, amikor már végleg megpihen.

Pedig de jó volna e teher nélkül bandukolni az úton, könnyedén, dudorászva...De a keresztek figyelmeztetnek bennünket.

vadvirág