Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 április 26. | Szerző: kisiren
“Oh, természet, oh dicső természet…”
Napjainkban kicsit riadtan figyeljük a hamufelhőről szóló híreket, és elgondolkozunk arról, hogy e modern világunkban mennyi bajt okozhat egy apró hiba, egy nem várt esemény…
A Föld napja talán most még inkább rádöbbentett bennünket arra, mennyire fontos e szép bolygó védelme.Jajkiáltását nem vesszük/szik komolyan, pedig intő jelei már régen mutatkoznak. Még sem figyelünk rájuk eléggé.
Pedig nagyon fontos volna, hogy jobban védjük értékeit, óvjuk szépségét. Nem elég csak mondani , tennünk kell érte! Azzal, hogy nem szemetelünk mindenfelé, megszokjuk, hogy rendet kell tartanunk magunk körül, hogy életünket, szemléletünket környezettudatos magatartás hatja át.
-Ugye milyen szép a tavasz? Kellemes a reggeli madárcsicsergésre ébredni? Szép a kertekben, parkokban, réteken milliónyi színekben pompázó, illatozó virág?Jó a szomjúságunkat oltani egy pohár friss vízzel? A tavaszi napsütésben, a tiszta levegőben az erdőben sétálni, hallgatva a játékos kispatak muzsikáját?
Akkor ne feledjük, hogy ez a mi bolygónk, melyen egységes közösséget alkot ember, állat, növény! Ha szeretnénk sokáig élvezni, csodálni itt az életet, tudatosan kell élnünk!Vigyázva tetteinkre, hogy ne okozzunk a Földnek több sebet, mert a pazarlás, a szenny, a piszok, mind ellensége.
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 április 23. | Szerző: kisiren
Az új lakótárs
ma is korán kelt, szorgalmasan dolgozott, építi tovább rigólakását.Sürög-forog, szállítja csőrében az “előregyártott” elemeket.Fonja, igazgatja, míg nem kedvére való, aztán fészkelődik benne, próbálgatja teherbíró képességét, no meg azt, hogy el lehet-e már benne rejtőzködni a kíváncsi világ szeme elől.
Amíg ő munkálkodik, az asszonykája a kapu tetejéről figyeli. Neki aztán jó dolga lesz, a készre fogja becsalogatni majd párja.Más nézelődő is akadt. Egy gerle pár a drótról kíséri figyelemmel a fürge rigó minden mozdulatát.
Ez az “építész” nem szerzett diplomát, mégis mennyi mindent tud az építkezés tudományáról, a kitartó, szorgos munkáról.Csak nézem én is a sürgölődését.Kedves kis lakónk ! Remélem még sok örömet szerzel nekünk közelségeddel!
vadvirág
Szent e nyelv!
2010 április 23. | Szerző: kisiren
Édesanyám tanított a szép magyar szóra…
“Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! “
/Füst Milán /
“A szó ékszer,
békés, kékes,
anyanyelvem
édes, ékes.”
/Kiss Dénes/
A legjobb barát…
“A könyvek szárnyat adnak eszemnek és szívemnek.”
/ Hegedűs András /
vadvirág
2010. Szent György hava, 23. napja
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 április 22. | Szerző: kisiren
Mely súly
alatt a korong szélei
Elkezdtek lassan gömbbé hajlani.
Így egy helyre került a sok kíváncsi,
Most együtt kell valami jót csinálni,
/dalszöveg-részlet/
Az új lakótárs
Észrevétlenül költözött a terasz sarkához, a rózsafára.A napokban járt itt, akkor a koszorút, majd a rózsafát nézegette. Ma reggel már hozzálátott az új fészeklakás megalkotásához.
Mire hazajöttem a masszírozásból, már a terasz tele volt apróra tépett neylon darabkákkal, ágakkal, száraz levelekkel.Már az alapok elkészültek, most a finomítás folyik. Egész nap meg nem áll, szorgosan gyűjtöget, hozza a szükséges darabokat a csőrében.Az alap neylon darabka, arra rakta a száraz ágakat, leveleket.Elnézem, milyen türelemmel illesztgeti őket egymásba, az ágakat hajlítgatja, amíg nem engedelmeskednek.Aztán tollait felborzolja, beleül, fészkelődik, hogy idomuljanak össze az anyagok, mélyítse építményét.
A géptől látom, hogy most is itt sürög-forog, hiszen az idő, no meg az új feleség sürgeti.Itt az idő a tojások költéséhez.A rigóasszony egyébként párja munkáját a villanydrótról kíséri figyelemmel, onnan biztatja.
Ha elkészül az új rigófészek, a rigóférj tánclépésekben csalogatja majd ide kedves párját, közben pedig fütyülget majd valami szép melódiát. De jó volna őket akkor is meglesni!
Ma van a Föld napja.Milyen szép ez a kis bolygónk, ahol együtt élhetünk békességben madarakkal, virágokkal, más élőlényekkel, hiszen együtt teremtettek bennünket e helyre.Ha még jobban vigyáznánk rá, még szebbé is tehetnénk élőhelyünket!
vadvirág
“Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz“
(Petőfi Sándor)
vadvirág
2010. Szent György hava, 22. napja
Ilyen az élet
2010 április 21. | Szerző: kisiren
| Mosolygó, fáradt kívánság Jó volna ilyen édes-álmoson ráfeküdni egy habszínű felhőre, amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, lengve ringatózni acélkék este, bíborfényű reggel. Felejtve lenne minden lomha kín, álmot súgna illatosan ágyam: vattás-pihés hab, lengő grenadin. És az Isten sem nézne rám haraggal, csak mosolyogva suttogná a szélben: Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal. Dsida Jenő  |
||
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 április 20. | Szerző: kisiren
Nesztelenül
lépked, szinte átsuhan a korai órákban a kertek, parkok, rétek, erdők felett, hogy senki ne lássa, észrevétlen maradjon.Ilyenkor a kötényéből ajándékokat hint szerte szét, ezáltal a fű zöldebb lesz, a fák és bokrok új ruhába öltöznek, a kertekben,parkokban, réteken virágok nyílnak.
Amerre jár, kellemes, friss, tavaszi illatot hagy maga után.Reggelente olyan a táj, mint ahol éjszaka egy kedves tündér járt. A virágok fejét megsimogatja, azok egyre másra bontogatják szirmaikat, csalogatva a kíváncsi méhecskéket.
Az uralkodó szín a zöld és sárga lett, de nem sokáig, mert jöttek a kék, lila, fehér és rózsaszínű virágok is hozzájuk.A színek kavalkádja napról napra nő, mi meg csak ámulunk, csodálkozunk Tavasztündér varázslatos erején…
——————————————-
A könyveket
törölgetve rakosgatom őket ide- oda, néha beleolvasva/lapozva, amikor azt látom hogy mozdulatlanul áll az egyik rigólakó a korláton, feszülten figyel valamit.Most már én is figyelem őt, és látom, hogy az ajtóra kitett koszorú az, ami felkeltette figyelmét.
-Vajon mi lehet ez?-tűnődik magában.-Fészek, vagy ennivaló?
Nincs bátorsága közelről is szemre venni, inkább felugrik a rózsafára.Nagyon szúrós a rózsa, apró lábacskáit nem győzi kapkodni, szökdécselve ugrál, majd az ágak között elbújik.Talán héja kergette meg?Nem árulja el, de így marad sokáig.
Én pedig magára hagyom, időutazásra megyek ismét ,újra eltűnök egy-egy könyv rejtelmeibe…
vadvirág
Ilyen az élet
2010 április 19. | Szerző: kisiren
Elment Ő is. Pedig de nagy TANÍTÓ volt, aki egyszerűen, érthetően, logikusan tudott magyarázni az élet, a lélek titkairól. Szinte “mesélt”, ahogy próbálta átadni tudását, ismeretét, tapasztalatát.Mindezt papír nélkül, fejből. Keveseknek adatik meg ilyen tudás.Vajon, milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb?
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt
2010 április 18. | Szerző: kisiren
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, Aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 április 15. | Szerző: kisiren
tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.”
(József Attila)
Egy
… borús, áprilisi napon a verseket hallgatva eltűnődik .Mióta ismerik egymást? Még a régmúltból, amikor egy kellemes helyen laktak, ott ismerkedtek össze. Akkor került át a céghez. Nem messze laktak egymáshoz, szinte naponta átjárt hozzájuk, találkoztak, beszélgettek.Már akkor a versek felé fordult, próbálgatta, ízlelgette őket, néha írt is pár soros miniverseket, amit megmutatott.
Most büszkén szavalja a kedvenceit, no meg egy-két sajátot is.Hallgatja a verseket, közben a tragédiájukra gondol. A társra, aki itt ül, és szinte egyfolytában csöndesen sírdogál. Kegyetlen volt hozzájuk az élet, amikor élet-halál között volt, de végül is megmaradt.Lebénulva. Micsoda kálváriát jártak végig, míg eljutottak idáig, hogy ő is itt ülhet, hallgathatja e verseket.Milyen szelíd, okos, és szép volt. Senkit nem bántott, a pletyka, rosszindulat messze volt tőle. Mégis ő járta meg.
Befejezésként egy rövid írást olvas fel. Megrendítő. Hallom mély zokogását, ahogy újra átéli.Milyen igazságtalan ez az élet!Hány gonosz embert kívánunk a pokolba! De az még oda sem kell…
vadvirág
sárkányt győzte le,
A sárkánynak volt tizenkét feje,
A sárkány, mely bennünket porba fú,
Ezerfejű és millió karú.
Dalokkal őt hiába áltatod,
Dologgal őt hiába áltatod,
Ő mindig többet követel: Szived.
Agyad, véred, mind, mind hozzáviszed!
Szent György lovagja a jövőnek az,
Ki nemcsak vallja, hogy vesszen e gaz,
De harcol is kitartón ellene,
Mert küldi az Igazság szelleme!
Juhász Gyula
2010., Szent György hava, 15. napja
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 április 26. | Szerző: kisiren
Nagyon szép, egyik kedvencem…
Színarany szárnyú gondolat repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X