Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 28. | Szerző: kisiren |



	Hogy mért csak így: Ne kérdezzétek; Én így álmodom, Én így érzek. Ilyen messziről, Ilyen halkan, Ily komoran, Ily ködbehaltan, Ily ragyogón, Ily fényes vérttel; Űzött az élet, S mégsem ért el. Menedékem: A nagy hegyek, Az élet fölött Elmegyek; S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: Én, örök vándor, s örök idegen. Reményik Sándor vadvirág

Kövess minket a FACEBOOK-on is

Címkék: idézet_kép

Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Legutóbbi bejegyzések

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

E-mail címed:

Neved:

Hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Cafeblog hírlevelet küldjön számomra.