Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 22. | Szerző: kisiren |

 

                                                    

Mely súly
alatt a korong szélei

Elkezdtek lassan gömbbé hajlani.

Így egy helyre került a sok kíváncsi,

Most együtt kell valami jót csinálni,

/dalszöveg-részlet/

Az új lakótárs

Észrevétlenül költözött a terasz sarkához, a rózsafára.A napokban járt itt, akkor a koszorút, majd a rózsafát nézegette. Ma reggel már  hozzálátott az új fészeklakás megalkotásához.

Mire hazajöttem a masszírozásból, már a terasz tele volt apróra tépett neylon darabkákkal, ágakkal, száraz levelekkel.Már  az alapok elkészültek, most a finomítás folyik. Egész nap meg nem áll, szorgosan gyűjtöget, hozza a szükséges darabokat a csőrében.Az alap neylon darabka, arra rakta a száraz ágakat, leveleket.Elnézem, milyen türelemmel illesztgeti őket egymásba, az ágakat hajlítgatja, amíg nem engedelmeskednek.Aztán tollait felborzolja, beleül, fészkelődik, hogy idomuljanak össze az anyagok, mélyítse építményét.

A géptől látom, hogy most is itt sürög-forog, hiszen az idő, no meg az új feleség sürgeti.Itt az idő a tojások költéséhez.A rigóasszony egyébként párja munkáját a villanydrótról kíséri figyelemmel, onnan biztatja.

Ha elkészül az új rigófészek, a rigóférj tánclépésekben csalogatja majd ide kedves párját, közben pedig fütyülget majd valami szép melódiát. De jó volna őket  akkor is meglesni!

Ma van a Föld napja.Milyen szép ez a kis bolygónk, ahol együtt élhetünk békességben madarakkal, virágokkal, más élőlényekkel, hiszen együtt teremtettek bennünket e helyre.Ha még jobban vigyáznánk rá, még szebbé is tehetnénk élőhelyünket!

vadvirág

   

“Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz“

(Petőfi Sándor)

vadvirág

2010. Szent György hava, 22. napja