Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 20. | Szerző: kisiren |

 

Nesztelenül                                                                                                             

lépked, szinte átsuhan a korai órákban a kertek, parkok, rétek, erdők felett, hogy senki ne lássa, észrevétlen maradjon.Ilyenkor a kötényéből ajándékokat hint szerte szét, ezáltal a fű zöldebb lesz, a fák és bokrok új ruhába öltöznek, a kertekben,parkokban, réteken virágok nyílnak.

Amerre jár, kellemes, friss,  tavaszi illatot hagy maga után.Reggelente olyan  a táj, mint ahol éjszaka egy kedves tündér járt. A virágok  fejét megsimogatja, azok egyre másra bontogatják szirmaikat, csalogatva a kíváncsi méhecskéket.

Az uralkodó szín a zöld és sárga lett, de nem sokáig, mert jöttek a kék, lila, fehér és rózsaszínű virágok is hozzájuk.A színek kavalkádja napról napra nő, mi meg csak ámulunk, csodálkozunk Tavasztündér varázslatos erején…

——————————————-

A könyveket                                                                                                       

törölgetve rakosgatom őket ide- oda, néha beleolvasva/lapozva, amikor azt látom hogy mozdulatlanul áll az egyik rigólakó a korláton, feszülten figyel valamit.Most már én is figyelem őt, és látom, hogy az ajtóra kitett koszorú az, ami felkeltette figyelmét.

-Vajon mi lehet ez?-tűnődik magában.-Fészek, vagy ennivaló?

Nincs bátorsága közelről is szemre venni, inkább felugrik a rózsafára.Nagyon szúrós a rózsa, apró lábacskáit nem győzi kapkodni, szökdécselve ugrál, majd az ágak között elbújik.Talán héja kergette meg?Nem árulja el, de így marad sokáig.

Én pedig magára hagyom, időutazásra megyek ismét ,újra eltűnök egy-egy könyv rejtelmeibe…

vadvirág