Egy
… borús, áprilisi napon a verseket hallgatva eltűnődik .Mióta ismerik egymást? Még a régmúltból, amikor egy kellemes helyen laktak, ott ismerkedtek össze. Akkor került át a céghez. Nem messze laktak egymáshoz, szinte naponta átjárt hozzájuk, találkoztak, beszélgettek.Már akkor a versek felé fordult, próbálgatta, ízlelgette őket, néha írt is pár soros miniverseket, amit megmutatott.
Most büszkén szavalja a kedvenceit, no meg egy-két sajátot is.Hallgatja a verseket, közben a tragédiájukra gondol. A társra, aki itt ül, és szinte egyfolytában csöndesen sírdogál. Kegyetlen volt hozzájuk az élet, amikor élet-halál között volt, de végül is megmaradt.Lebénulva. Micsoda kálváriát jártak végig, míg eljutottak idáig, hogy ő is itt ülhet, hallgathatja e verseket.Milyen szelíd, okos, és szép volt. Senkit nem bántott, a pletyka, rosszindulat messze volt tőle. Mégis ő járta meg.
Befejezésként egy rövid írást olvas fel. Megrendítő. Hallom mély zokogását, ahogy újra átéli.Milyen igazságtalan ez az élet!Hány gonosz embert kívánunk a pokolba! De az még oda sem kell…
vadvirág
2010., Szent György hava, 15. napja