Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 13. | Szerző: kisiren |

 

 

 

 

Az új tavasz játékos ujja

Rügyet sodort az ághegyen

S most, lágyan, enyhe szája fújja

Hogy szétnyíljék és lomb legyen.

Tóth Árpád

Cseresznyevirágzás

Nagyon szép látvány. ahogy a cseresznyefák rügyeit  óvatosan, gondosan kibontogatta a tavasz, és felöltöztette a kopár fákat fehér, új ruhájukba. Lassan, komótosan öltözködtek, nem siettek, ráérősen, mint a menyasszonyok, de a látványuk csodaszép.

Ilyenkor pár napig gyönyörködhetünk bennük, mert nem lehet betelni velük.Színük, illatuk csábít bennünket  sétákra, vagy csak úgy leülni alájuk, csodálni a természet alkotásait…Mert attól nincs nagyszerűbb.

 

 

Az új barátnő

A parkon át megy, addig is élvezi a kellemes környezetet, meg azt, hogy sokféle madár köszönti, énekelve kíséri, beszélnek hozzá.

Egy anyuka telefonál, két év körüli kislánya körülötte téblából, csacsog hozzá, de ő most mással beszél.

Ezért a kislány odaszalad hozzá, neki kezd beszélni:

– Néni, látod ezt a sok szép virágot? Ugye tetszik neked is? És milyen illatosak!– meséli neki nagy vidáman, majd beszédbe elegyednek virágról, pillangóról, madarakról…Aranyos, értelmes kislány, szép, tisztán beszél, mesél,csacsog, be nem áll a szája. Közben az anyuka tovább cseveg, örül, hogy gyermeke társra lelt.

…Most már mennie kell, elbúcsúzik új barátnőjétől, aki kéri, hogy ne menjen még, maradjon, társalogjon vele.

Milyen kár, hogy nem folytathatja a barátkozást, mert ezeknek a felnőtteknek mindig dolguk van!A hoppon maradt kislány kutatva néz körbe, nem talál-e újabb barátot a közelben…

vadvirág