Tavaszi szél vizet áraszt…
A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába,
a világűr csendje, magánya.
A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig
a csend vonulása lakik.
Rozsdája
a lárma.
Weöres Sándor
A rét a patak mentén tele van szebbnél szebb virággal. mindegyikben gyönyörködöm, de az ibolya most a legkedvesebb. Kellemes, finom illatával, szépséges bájával, szelíd mosolyával elbűvöl.Most ő a nyíló virágok legszebbike.
Nagyokat szippantok fenséges illatából, hogy sokáig élvezzem az illatát, míg tekintetemmel megsimogatom őket. Közben hallgatom a patak morajlását, ahogy a kövek, ágak elbarikádozták útját, és dübörgő, vad muzsikával robog sietősen útjára…
vadvirág