Mint a fű a hó alól – tavasz felé-
szabadon lélegezve tör a fény felé…
/dalszöveg/
Megáll a keresztútnál, nézi a feszületet.Hányszor elhaladtak mellette, leültek megpihenni a mellette lévő fa árnyékában.
Azon tűnődik, vajon miért kell minden embernek születése pillanatától kezdve cipelnie a keresztet?Mert mindenki hordja, ki könnyebben, ki roskadásig a maga keresztjét, míg aztán majd célba érve, leteheti, amikor már végleg megpihen.
Pedig de jó volna e teher nélkül bandukolni az úton, könnyedén, dudorászva...De a keresztek figyelmeztetnek bennünket.
vadvirág