Ilyen az élet

2010 április 3. | Szerző: kisiren |

 

                     

Mint a fű a hó alól – tavasz felé-

szabadon lélegezve tör a fény felé…

/dalszöveg/

Megáll a keresztútnál, nézi a feszületet.Hányszor elhaladtak mellette, leültek megpihenni a mellette lévő fa árnyékában.

Azon tűnődik, vajon miért kell minden embernek születése pillanatától kezdve cipelnie a keresztet?Mert mindenki hordja, ki könnyebben, ki roskadásig a maga keresztjét, míg aztán majd célba érve, leteheti, amikor már végleg megpihen.

Pedig de jó volna e teher nélkül bandukolni az úton, könnyedén, dudorászva...De a keresztek figyelmeztetnek bennünket.

vadvirág