Tavaszi szél vizet áraszt…

 

 

                         

 

 

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?

Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?

Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik

e furcsa szellem titkos búhelye?

Csodálhatnám a napot és a holdat

s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;

de mért szállnék a messzi csillagokra,

hiszen csoda az én kis életem.

Várnai Zseni



Nagypéntek reggelén…

Óvatosan, szinte lábujjhegyen végigosont a lakáson, majd megállt mellette. Nem akarta hirtelen felkelteni, csak apró mozdulatokkal cirógatta. Lassan kinyitotta a szemét.-Jó reggelt!- köszönt rá kedvesen. Örült a melengető napfénynek,érezte a most főtt kávé finom illatát,majd kipattant az ágyból.

Az ablakon kinézve ámulva látta, hogy az orgonabokrokon mennyit nőttek a már jól látható virágok, levelek. Összebújnak , szinte eltakarják a kertet, de egyre biztonságosabb búvóhely a madaraknak is, melyek éppen reggeli koncertjüket tartják, bemelegítve hangjukat.Kinyitja az ablakot. Kintről friss , illatos levegő áramlik be.Sárgafejű árvácskák ,lila ruhás , kedves ibolykák köszöntik, szirmaikkal integetve feléje, majd feltűnnek a barackfák csodaszép rózsaszín virágszoknyácskái.Egy pár már teljesen szétnyitotta szirmát, a többi még bimbóba csukva várakozik.A korai cseresznye bimbói is sokat erősödtek, egy-két nap múlva azok is bontogatják majd fehér szoknyáikat.

Valahogy ez a legkedvesebb időszak számára: a baracknyílás és a cseresznyevirágzás. Talán, mert ezek az elsők, a legbátrabbak, ezek szépsége varázsolja el leginkább.Szép, szép a többi fa virágzása is,de az első kettőé valami különleges.

A nagypéntek reggelét ezek az élmények még ünnepibbé varázsolják.

———————————————————–

A kávé mellett eltűnődik. Hajdani húsvétok jutnak az eszébe.Szépek voltak azok az ünnepek, melyek a lelkeket megtöltötték melegséggel.

Majd évekkel később, az ilyenkor ezerszámra kelő csibék, kacsák látványa nyűgözte le.A tavaszt jelző zöld ruhába öltözött füzek sora a vizek két oldalán, ahogy az öreg fűz ilyenkorra már benépesült, minden odúszobáját kiadva, ahová sokféle madárpár költözött, koronájában fészkelve a méltóságteljes gólyapárral, no meg a tavon milliószám brekegő békák zengő énekétől, a virágok illatától, a kiserdő zsongásától a tavasz , az ünnep jut eszébe…

vadvirág

2010. Szent György hava, második napja

Címkék:
Tovább a blogra »