Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 9. | Szerző: kisiren

 

“Zeng a picinyke

szénfejü cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.”

/Áprily Lajos /

Nappal már alig látni.Csak éjjel jár, mint a beteg, aki a nappalt átalussza, de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, …

Olyan a tél, mint a haldokló….és búcsúzik. De csak éjjel. Öregesen járja az erdőt, és megsimogatja a fákat, melyek most ébredeznek…

Tudja a nap, tudja a szél, és tudják a felhők, akik a szolgái voltak, és most széthordják utolsó rongyait, és komiszkodnak az öreggel, akár az emberek. Talán ők is tudják, hogy: kidőlt keresztnek senki nem köszön.

                                                        Fekete István

Már párosan…

Kellemes napsütés bentről. Fagyos, kellemetlen hideg kintről. Ezt érzem a konyhaablak pucolása közben.Meg-megállok, nézem a vidám madarakat a kertben. Nem lehet őket nem észre venni, ahogy párosával sürögnek, röpködnek, hangoskodnak. A hideg idő ellenére náluk beindult a tavaszi zsongás.

Most éppen az a szarkapár tetszik, amelyik újabban minden nap feltűnik a kertben, eszegetnek le-leröppenve a földön valamit, majd felszállak a meggyfára, egymással szemben ülnek, tollászkodnak, és cserregő, mély hangon csevegnek egymással.Ezt ismétlik sokszor, majd ugyanabba az irányba eltűnnek. Holnap újra itt lesznek, élvezik egymás társaságát .

Közben egy-egy rigó- és cinkepáros is közelükbe repül, ők is fújják tavaszi nótájukat, lesik a szarkák mozdulatait.Csak a rigók csendesek még. Néha rászól rigópapa az anyjukra, hogy ebből elég volt, akkor egy fával odébb költöznek. De ha hazajönnek a tujába, ott már be nem áll a szájuk, igaz, még jóval csendesebben duruzsolnak, mint szoktak. Majd eljön hamarosan a dalolásuknak is az ideje…

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 8. | Szerző: kisiren

 

                    

Olyanok ők, mint e virágok: szépek, titokzatosak, csodálni valók. Mind hasonló, és mégis más. Nincs közöttük sem két egyforma. Ezért olyan érdekesek, izgalmasak. Legyen bár szöszke kicsi lány, vagy bűbájos nagy lány, esetleg negyvenes, vagy hetvenes, mind, mind bájos, szeretetet akar adni, szeretetet akar kapni.Ők színesítik meg a hétköznapokat, varázsolják szebbé a mindennapokat. Mert ők a NŐK! Egyszerűek, nagyszerűek.

vadvirág

2010. Kikelet hava, 8. napja

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 7. | Szerző: kisiren

 Jöjj…

Jöjj, nézd kicsikém!

                             Télies, szürke gallyak hegyén

                           Bársonyos, hűs pici rügybe zárva

                             Szunnyad a vén bokor ifjú ága,

                            Száz színes, illatos, dús virága, –

                                   Itt benn vár, – pihen.

                               – Úgye, csoda ez, kicsinyem?

2010 március 6. | Szerző: kisiren

 

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 6. | Szerző: kisiren

 

                         

“Itt a tavasz, lessük, várjuk

A csicsergő fecskét. “

/Móra Ferenc /

Lassan ébredezik.Még látszik a szeméből, hogy álmos, de ahogy meghallja a szél fütyülését, érzi a nap melegét, kipattan szeméből az álom.Tudja, hogy most az ő ideje következik: fel kell öltöztetnie a fákat, bokrokat, elő kell csalogatni rejtekhelyeikről az állatokat, üzenni kell a vándormadaraknak, készüljenek a hosszú hazaútra, várja őket az otthonuk melege, szülőföldjük hívó szava. No meg persze a gyerekek, emberek szeretete.

Ahogy körbenéz, szemléli a tájat. Minden kopott, szürke. Épp ideje új ruhába öltöztetni a természetet, vidámságot hozni az emberek lelkébe.

De a tél még nem ment el végleg. Éjszakánként vissza-visszalopódzik, fagyot fúj mindenre, de reggel a nap már háttérbe szorítja.Leheletét még mindig itt hagyja a levegőben, attól lesz ilyen csípős, hideg az idő.Még birkóznak egymással egy ideig, de aztán csak győz a fiatalos, erős, víg tavasz, mely , mint egy jóságos varázsló, széppé varázsolja környezetünket.

vadvirág

2010. Kikelet hava

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 4. | Szerző: kisiren

 Puhán ballag az idő…

 

                           De eljár az idő. Messze keleten a nap mégis nyakába akasztja tarisznyáját, hogy elhozza a fényt, a meleget.

A szél elül. Cinkék kopogtatják az ágakat…Vadlibák húznak magasan a felhők alatt.

A patakparton piroslábú vadkacsák tollászkodnak, és a nádasban most ballag hazafelé a róka…Némán állnak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az idő.

                                                         Fekete István

Kerekeskút

Gyönyörködöm a felújított kerekeskútban. Valamikor milyen fontos hely volt ez a falusi emberek életében. Többnyire az asszonyok innen hordták a vizet inni, közben itt találkoztak egymással, megbeszélve a mindennapok fontosabb eseményeit.

Ma már csak emléknek van meghagyva. Szépen, gondosan felújítva.

Ahogy így szemlélem, a mellette lévő fára repül két játékos cinege, teli torokból fújják a tavaszi nótájukat, majd elbújnak az ágak mögé, onnan ki-kikukucskálva, nem leselkedik-e rájuk valami veszély, aztán pajkosan tovaröppennek. Kedvesek, akárcsak a tavasz.

vadvirág

2010. Kikelet hava

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 3. | Szerző: kisiren

 

“Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,
aludtunk egy éven át..”
Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.

“Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!”
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.

“Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?”

/ Zelk Zoltán /

vadvirág                                                                                              

2010. Kikelet hava                                                                                

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 2. | Szerző: kisiren

 

 

 MÁRCIUS szántóvető

Kikelet hava- Tavaszelő– Fák hava

Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. A meteorológusok Tavaszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Kikelet havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Bölénytor (Fák hava) elnevezéssel illeték márciust. A hónap régi magyar (katolikus) neve Böjtmás hava. Ez az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. A Nap a Kos jegyébe és az egyenlítőbe lép, amivel egyidejűleg áll be a tavaszi napéjegyenlőség is (20-22 között).

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Radnóti Miklós

Itt van hát az idő! Egy kis szél borzong az erdőn, és a tölgyek vörös levelei remegve suhognak. Valahol egy fácánkakas békétlenkedik, és a rigók is fuvolázgatnak, mint ezt már annyian és olyan szépen megírták… Tegnap vasárnap volt. Szép, tavaszi vasárnap, amikor a méhek gordonkásabb hangjukat veszik elő, és a faluk harangjai átkiabálnak egymásnak ájtatos üzeneteket. Ballagtam az erdőszélen, és gyönyörködtem a kankalinok átlátszó sárgaságában, mely valószínű a zöldből és fehérből született, amikor felszállt előttem „a madár”. Lomhán, alacsonyan.

(Fekete István: Március)

Éled az erdő

Az erdőben nyoma sincs a nagy hónak.  Hirtelen történt a változás.Mintha egy jótündér végigjárta volna az erdőt,és halkan ébresztgetve,  keltegetve a fákat, bokrokat. Azok megérezték, hogy itt az ideje felkelni, elég volt a hosszú pihenésből, hiszen langyos tavaszi szél simogatja már ágaikat.

Egycsapásra hangos lett az erdő a ficánkoló, vidám madarak énekétől, csicsergésétől, és a megduzzadt erek, patakok morgásától, ahogy hömpölyög lefelé a hegyi patak.Az apró vízcseppek most kedvükre táncolhatnak, élvezik, ahogy forgatja, sodorja őket az ár. Olyan ez, mint egy nagy bál, ahol a patak zenéjére táncolnak, de még az egy helyben álló fák, bokrok is mosolyogva hajladoznak, élvezve a tavasz ragyogást.A mogyorók, füzek, rekettyék kezdenek színes tavaszi ruhába öltözni,hajukban  barkáikat bontogatják.

vadvirág

2010. Kikelet hava, második napja