Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar
2010 március 15. | Szerző: kisiren
Tisztelet a hősöknek
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
Petőfi Sándor
Emlékezzünk e napon csendes főhajtással a tiszta szívű, nemes lelkű, hazaszerető márciusi ifjakra, akik lelkesedésükkel , ma is elevenen élő példájukkal buzdítanak bennünket arra, hogy a haza mindenek előtt! Önös , párt érdekek helyett az összefogás, az ország építése kell, hogy mindenki legfontosabb feladata legyen.Nem árt újra elolvasni a 12 pontot, és értelmezni, mert üzenete ma is élő, aktuális számunkra. Érdemes elgondolkozni rajta, és megszívlelni.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Petőfi Sándor
vadvirág
2010. Kikelet hava, 15. napja
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 14. | Szerző: kisiren
...kincsekkel töltik meg…
Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott látod még a harmatot, ahogyan megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét.
Nem tudod, hogy ez az, mert az Angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincsekkel töltik meg a szívedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az emberek számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Wass Albert
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 13. | Szerző: kisiren
Jó volna már munkálkodni,
arra
vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a
jó idő.
Szécsi Margit
De hiába várjuk, hívjuk , az igazi tavasz, a kikelet még késik, nehezen engedi el az öreg tél kezét. Ki tudja miért, talán megsajnálta és ezért adott még egy kis időt számára, a búcsúzásra.
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 12. | Szerző: kisiren
Nézem a nemvárt fehér hópaplan alól kikandikáló hóvirágokat, melyek megdermedve, dideregve néznek szerteszét, mintha azt kérdeznék : -Mi történt? Hova bújt a simogató napfény meg a szellő? Már nem erre számítottunk! – Feleletet azonban ők sem kapnak, így egymást biztatják a kitartásra, hiszen jól tudják: Lehet bármilyen égi, vagy földi háború, a tavasz újra megérkezik.Minden elmúlik, véget ér egyszer, de az Élet megy tovább.
Ebben ők biztosak, hiszen hány meg hány ezer éve bújnak elő testvéreikkel télutón a hó alól, hirdetve: – Megérkeztünk, felébredtünk, és előbb vagy utóbb jön a folytatás is…
vadvirág
Csipetnyi humor
2010 március 12. | Szerző: kisiren
Iskola
– Nem megyek többet iskolába!
-Miért?
-Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni
pedig nem hagynak!
Gomba
-Pistike, miről lehet megismerni a mérges gombát?
-A hasfájásról!- válaszolja gondolkodás nélkül a kisfiú.
Kutya
A fiatal férjtől megkérdezik:
– Hogy tetszik a házasság?
– Ne is kérdezze- válaszol lemondóan. -A kutyám
már megszökött…
Kérem a következőt!
-Doktor úr! A feleségem olyan rosszul főz, hogy én
hamarosan felfordulok tőle…
-Használja otthon a mosógépet gyomormosására is!
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 11. | Szerző: kisiren
Panasz
Esteledik.A tésztát simogatom tojással, hogy majd szép márványos legyen a teteje, no meg a vacsorát is most sütőben kell sütnöm, azt is kenegetem tojással, majd arra leszek figyelmes, hogy valaki nagyon panaszkodik nekem az orgona bokor tetejéről.Rigópapa az. Most tér haza a munkából.
-Miért mérgelődsz?-kérdem tőle
-Hol késik már ez a Tavasz?- bosszankodik csicseregve.- Ma is alig találtam egy kis ennivalót – mondja. – Ki érti ezt az össze-vissza időt? Már annyi dolgunk volna rigóanyóval, sürget bennünket az idő,de hiába! – és morgolódva hazatér- a tujába.
Gólyahír
Tegnap délután a parkerdőben selymes virágú gólyahírek mosolyogtam felém, majd a tavaszi napsütésben, melyhez metsző, éles szél társult, dideregve húzták össze magukon levélkabátkájukat. Sárga gombocska fejüket is szinte behúzták gallérjukba, úgy vacogtak.Még alig nyílt ki közülük egy pár, azok is inkább visszacsukták szirmaikat.
Velük együtt én is nagyon vacogtam.Hiába. Nehezen érkezik meg az új vendég. Valahol, valakik nagyon feltartóztatták.
vadvirág
Csipetnyi humor
2010 március 11. | Szerző: kisiren
Kérem a következőt!
-Doktor úr! Ön a múltkor az operáció során bennem felejtette az esernyőjét…
-Bocsánat, igazán feledékeny vagyok! Mennyi ruhatári díjjal tartozom?
Kérem a következőt!
-Doktor úr! Én nem merem megoperáltatni magam, inkább meghalok…
-Ahogy gondolja. De az egyik nem zárja ki a másikat…
Kérem a következőt!
-Doktor úr! Kérem írjon fel valami gyógyszert, mert az utóbbi időben szörnyen feledékeny vagyok…
-Rendben van, felírom…De miért is kíváncsi ön az én lakáscímemre és telefonszámomra? Vagy nem azt kérte?
Kérem a következőt!
-Doktor bácsi, nekem iszonyúan fáj a hasam, a hátam, eltört a lábam,…
-És mondd csak, holnap miből írnál dolgozatot?
Két asszony beszélget
-Láttam a férjedet, mind a két füle le van pörkölve. Mi történt vele?
-Részeg volt, hívták telefonon és a vasalót vette fel.
-No és a másik füle?
-Öt perc múlva visszahívták.
Puszi
A hernyólány és a hernyófiú a parkban ülnek, egy padon.
-Adj egy puszit!- szól a fiú.
-Nem adok.
-Miért?
-Mert már megint nem borotválkoztál!
Két kaktusz beszélget
-De jó a kiskutyának!
-Miért?
-Mert őt mindig megsimogatják, engem pedig soha , senki.
vadvirág
2010 március 11. | Szerző: kisiren
JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.
FEBRUÁR
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.
MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.
MÁJUS
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941. február 25.
JÚNIUS
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
1941. február 28.
JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.
AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.Radnóti Miklós
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 10. | Szerző: kisiren
A tavasz sokáig késett akkor is. Márciusban még a tél bokázott a dombtetőkön, a hajlásokban illattalan csendben álltak a hóvirágok, és az ibolyák csak halk, távoli álmok voltak.
Fekete István
“Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
/Áprily Lajos /
A pataknál
Micsoda morajlás, zúgás.Olyan ez, mintha a patak most nagyon sietős volna, haragos, mert felkeltették mély álmából. Zúgva, maga előtt mindent sodorva fut, fut lefelé.
Nézem a fodrozó, tajtékzó vizet. Mennyi apró vízcseppből áll össze. Külön-külön minden csepp egyedi, de együtt a folyam már egy nagy közösséget alkot, ahol a vízcsepp beolvad a többivel együtt a sodródó víz tömegébe, szinte eltűnve benne.Nézem a hegyoldalakból előbukkanó forrásokat, melyből a feltört víz utat keresve, szalad lefelé a patakhoz.A pataknál kicsit megpihen, majd beleömölve iramot vált: felgyorsul, hömpölyög vele tovább.
Nagy most a megáradt patak ereje.Viszi magával ami útjába kerül: kő, fadarab, no meg a sok szemét, amit mi, emberek felelőtlenül szétdobálunk.Egy-egy flakon, zacskó, egyéb rondaság megakad az ágban, és csúfítja környezetét, míg nem jönnek, akik össze nem szedik…mások után. És ez így van az utak mentén is. Miért gondoljuk, hogy nekünk lehet gondatlanul szemetelni?! Otthonunkban miért nem lehet? A patak, az út nem a mi hazánk része? Nem nekünk kellene arra is vigyáznunk?! De sokat kell még tanulnunk…
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 16. | Szerző: kisiren
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
József Attila
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X