Nem volt hiába…
Várnai Zseni
Töprengve néz széjjel,mit vigyen magával a hosszú útra? Vár még, hátha marasztalják, de hiába.Ez elszomorítja, bár jól tudja, hogy nem hozott kellemes meglepetést az első időkben, de aztán összekapta magát, mégis csak ébresztőt fújt.Mostanra már egész kellemesen érezte magát, talán meg is szerették, ő pedig a köténye alatt szép virágokkal lepte meg környezetét, dalra bírta a madarakat, és üzent a távoliaknak is, hogy hazatérhetnek, várja őket meleg otthonuk.
Eltűnődik, de gondolatait megzavarja füttyös testvére közeledte.Még egyszer körbe néz, gyönyörködik , hiszen ő hozta el a kikeletet, zsákjában a meleget, általa születik új élet, bontakozik ki e szép évszak, a Tavasz.
vadvirág
Kikelet hava, 31. napja