Tavasz



      Árad a Küküllő,

      elönti a berket;

      maguk alá húzzák

      lábukat a kertek.



      Kicsap a medréből

      (nem is tud a gátról),

      réten méri mélyét

      botjával a pásztor.



      Pipéiket féltőn

      gágogják a ludak;

      a parti füzek most

      a közepén úsznak.



      Bömböl a Küküllő.

      Széle-hossza egy lett.

      Fut a nyúl előle,

      inal dombnak, hegynek



      Hinnéd-e, hogy volna,

      ki rámerészkedne?

      S fél szárnyával bátran

      beleszánt a fecske.

Kányádi Sándor