Tavasz

      Árad a Küküllő,
      elönti a berket;
      maguk alá húzzák
      lábukat a kertek.

      Kicsap a medréből
      (nem is tud a gátról),
      réten méri mélyét
      botjával a pásztor.

      Pipéiket féltőn
      gágogják a ludak;
      a parti füzek most
      a közepén úsznak.

      Bömböl a Küküllő.
      Széle-hossza egy lett.
      Fut a nyúl előle,
      inal dombnak, hegynek

      Hinnéd-e, hogy volna,
      ki rámerészkedne?
      S fél szárnyával bátran
      beleszánt a fecske.
Kányádi Sándor