Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 28. | Szerző: kisiren |

 

                        

 

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Várnai Zseni

Ilyenkor szép az élet….                                                                                

…mert  kinézek az ablakon, és látom, hogy az orgona bokron a rügyek szemlátomást nőttek az éjjel, már jól látható, melyikből lesz virág, illetve levél, a kertben az évelő növények szinte centiket képesek nyúlni fölfelé enyhe éjjelente, mintha húzná őket fel valami, a madarak vidáman csevegnek,dudorásznak, a napfény kellemesen simogat, minden üde, friss, egy jó kávé illatával csábosan hívogat, a csésze huncutul kacsint rám, a kiskanál alig várja, hogy megtáncoltassam…kellemes ébredés,szép tavaszi reggel…

vadvirág

2010. Kikelet hava, 28. napja