Tavaszi szél vizet áraszt…

 …a búcsúzó öreg…

Én köszönök! Én nem szeretem az erejükben

dölyfösködőket, mert tudom,
egyszer

úgyis elesett,szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és

révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő.

Az öregembernek, ha Tél is a neve , nincsen ökle…a

búcsúzó öreg Tél nem hálátlan. Megemeltem neki a kalapom csakúgy, mint

amikor virágjában volt…

                                                           

Fekete István

vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »