“Itt a tavasz, lessük, várjuk
A csicsergő fecskét. “
/Móra Ferenc /
Lassan ébredezik.Még látszik a szeméből, hogy álmos, de ahogy meghallja a szél fütyülését, érzi a nap melegét, kipattan szeméből az álom.Tudja, hogy most az ő ideje következik: fel kell öltöztetnie a fákat, bokrokat, elő kell csalogatni rejtekhelyeikről az állatokat, üzenni kell a vándormadaraknak, készüljenek a hosszú hazaútra, várja őket az otthonuk melege, szülőföldjük hívó szava. No meg persze a gyerekek, emberek szeretete.
Ahogy körbenéz, szemléli a tájat. Minden kopott, szürke. Épp ideje új ruhába öltöztetni a természetet, vidámságot hozni az emberek lelkébe.
De a tél még nem ment el végleg. Éjszakánként vissza-visszalopódzik, fagyot fúj mindenre, de reggel a nap már háttérbe szorítja.Leheletét még mindig itt hagyja a levegőben, attól lesz ilyen csípős, hideg az idő.Még birkóznak egymással egy ideig, de aztán csak győz a fiatalos, erős, víg tavasz, mely , mint egy jóságos varázsló, széppé varázsolja környezetünket.
vadvirág
2010. Kikelet hava