Tavaszi szél vizet áraszt…

 Puhán ballag az idő…

 

                           De eljár az idő. Messze keleten a nap mégis nyakába akasztja tarisznyáját, hogy elhozza a fényt, a meleget.

A szél elül. Cinkék kopogtatják az ágakat…Vadlibák húznak magasan a felhők alatt.

A patakparton piroslábú vadkacsák tollászkodnak, és a nádasban most ballag hazafelé a róka…Némán állnak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az idő.

                                                         Fekete István



Kerekeskút

Gyönyörködöm a felújított kerekeskútban. Valamikor milyen fontos hely volt ez a falusi emberek életében. Többnyire az asszonyok innen hordták a vizet inni, közben itt találkoztak egymással, megbeszélve a mindennapok fontosabb eseményeit.

Ma már csak emléknek van meghagyva. Szépen, gondosan felújítva.

Ahogy így szemlélem, a mellette lévő fára repül két játékos cinege, teli torokból fújják a tavaszi nótájukat, majd elbújnak az ágak mögé, onnan ki-kikukucskálva, nem leselkedik-e rájuk valami veszély, aztán pajkosan tovaröppennek. Kedvesek, akárcsak a tavasz.

vadvirág

2010. Kikelet hava

Címkék:
Tovább a blogra »