Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 2. | Szerző: |

 

Nőnapi ajánlataink

 

 MÁRCIUS szántóvető

Kikelet hava- Tavaszelő Fák hava

Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. A meteorológusok Tavaszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Kikelet havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Bölénytor (Fák hava) elnevezéssel illeték márciust. A hónap régi magyar (katolikus) neve Böjtmás hava. Ez az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. A Nap a Kos jegyébe és az egyenlítőbe lép, amivel egyidejűleg áll be a tavaszi napéjegyenlőség is (20-22 között).

Tavaszelő

      Zajlik a Küküllő,
      vonszolódva lépdel,
      hátán a sok súlyos
      dirib-darab jéggel.

      Egyik-másik tábla
      tutajnak beillő;
      emeli, billenti,
      viszi a Küküllő.

      Viszi s ha megunja,
      kiveti a partra,
      hogy a nap egy kicsit
      vékonyítson rajta.

      Vállra veszi újra,
      s kéri, invitálja,
      hogy a nap is üljön
      föl a tutajára.

      Haszna is van ám az
      együtt-utazásnak:
      elolvad a jég, s a
      füzek kibarkáznak.

Kányádi Sándor


Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Radnóti Miklós

Itt van hát az idő! Egy kis szél borzong az erdőn, és a tölgyek vörös levelei remegve suhognak. Valahol egy fácánkakas békétlenkedik, és a rigók is fuvolázgatnak, mint ezt már annyian és olyan szépen megírták… Tegnap vasárnap volt. Szép, tavaszi vasárnap, amikor a méhek gordonkásabb hangjukat veszik elő, és a faluk harangjai átkiabálnak egymásnak ájtatos üzeneteket. Ballagtam az erdőszélen, és gyönyörködtem a kankalinok átlátszó sárgaságában, mely valószínű a zöldből és fehérből született, amikor felszállt előttem „a madár”. Lomhán, alacsonyan.


(Fekete István: Március)


Éled az erdő

Az erdőben nyoma sincs a nagy hónak.  Hirtelen történt a változás.Mintha egy jótündér végigjárta volna az erdőt,és halkan ébresztgetve,  keltegetve a fákat, bokrokat. Azok megérezték, hogy itt az ideje felkelni, elég volt a hosszú pihenésből, hiszen langyos tavaszi szél simogatja már ágaikat.

Egycsapásra hangos lett az erdő a ficánkoló, vidám madarak énekétől, csicsergésétől, és a megduzzadt erek, patakok morgásától, ahogy hömpölyög lefelé a hegyi patak.Az apró vízcseppek most kedvükre táncolhatnak, élvezik, ahogy forgatja, sodorja őket az ár. Olyan ez, mint egy nagy bál, ahol a patak zenéjére táncolnak, de még az egy helyben álló fák, bokrok is mosolyogva hajladoznak, élvezve a tavasz ragyogást.A mogyorók, füzek, rekettyék kezdenek színes tavaszi ruhába öltözni,hajukban  barkáikat bontogatják.

vadvirág

2010. Kikelet hava, második napja

Címkék:

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!