2010 március 31. | Szerző: kisiren
ÁPRILIS
Szent György hava-Szelek hava-Tavasz hava
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Tóth Árpád
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
Radnóti Miklós
1939. március 12.
Tavasz
Árad a Küküllő,
elönti a berket;
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.
Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét
botjával a pásztor.
Pipéiket féltőn
gágogják a ludak;
a parti füzek most
a közepén úsznak.
Bömböl a Küküllő.
Széle-hossza egy lett.
Fut a nyúl előle,
inal dombnak, hegynek
Hinnéd-e, hogy volna,
ki rámerészkedne?
S fél szárnyával bátran
beleszánt a fecske.
Kányádi Sándor
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 30. | Szerző: kisiren
“…tavaszra tündérré változik .”
s belengi őt e puha takaró
már újra szép, és arról álmodik
hogy tavaszra tündérré változik.
S az lesz belőle, tündér csakugyan
ezernyi szép, feslő virága van
őbennük éli újra tavaszát
s nyáron a nap deleje hatja át.
Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő.
kikél a földből, húzza őt a fény
újjászüli az örök televény.
S ha teste, már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó…
ifjú fákban tovább él lényege…
gyümölcsös ág az asszony élete..
Várnai Zseni
vadvirág
Kikelet hava, 30. napja
Ilyen az élet
2010 március 28. | Szerző: kisiren
Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Várnai Zseni
Eltűnődöm e szép vers sorain: Minden szava milyen igaz!
Ma amerre jártam, keltem, mindenütt az élet apró szépségeiben gyönyörködtem: Ahogy a folyó hömpölygött lefelé, békésen, nyugodtan, magába ölelve azt a rengeteg vízcseppet, melyet összegyűjtött, a sok szebbnél szebb vízimadárban, ahogy fészküket építették, vagy éppen párban úszkáltak, halat fogtak, repültek, vagy a megérkező gólyamamában, akit a gólyapárja boldog örömmel üdvözölt, vagy a zöldellő fűzfába, melynek ágai a tásokat juttatták eszembe, ahogy mértani pontossággal elcsípték alulról az ágakat,vagy a javában pompázó ibolyaerdők fenséges illatában, színében , melyekkel egyszerűen nem tudtam betelni, vagy egy éltes fa haranglábnál, amelyik értünk szól, nekünk üzen, hívogat, és még mennyi, mennyi olyan dolgot láttam, ami mellett jó volt elidőzni, mert tetszett, érdekes volt, számomra üzenete volt…Apró dolgok, pici, pici csodák, melyek együtt alkotják azt a nagy csodát, amelyet Életnek, Természetnek , épített környezetünknek hívunk…
De találkoztam lesújtó jelenségekkel is :Mindenütt szeméttel, mely már-már iszonyatos méreteket ölt és nagyon felháborít, láttam értékes épületek pusztulását, pusztítását, mely az emberi butaság áldozata, kerestem olyan tárgyi emléket, melyet a hozzánemértés tüntetett el, semmisített meg, mert még mindig sokan vannak közöttünk olyanok, akik a kultúra értékeit sajnos nem értékelik…
Így aztán utam során gazdagodtam, de szegényebb is lettem…sajnos.
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 28. | Szerző: kisiren
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Várnai Zseni
Ilyenkor szép az élet….
…mert kinézek az ablakon, és látom, hogy az orgona bokron a rügyek szemlátomást nőttek az éjjel, már jól látható, melyikből lesz virág, illetve levél, a kertben az évelő növények szinte centiket képesek nyúlni fölfelé enyhe éjjelente, mintha húzná őket fel valami, a madarak vidáman csevegnek,dudorásznak, a napfény kellemesen simogat, minden üde, friss, egy jó kávé illatával csábosan hívogat, a csésze huncutul kacsint rám, a kiskanál alig várja, hogy megtáncoltassam…kellemes ébredés,szép tavaszi reggel…
vadvirág
2010. Kikelet hava, 28. napja
Ilyen az élet
2010 március 27. | Szerző: kisiren
“Vajh’ kinek jó, hogy önzetlen, nemes!
Élni csupán jómódban kellemes!”
Bertolt Brecht
vadvirág
Ilyen az élet
2010 március 26. | Szerző: kisiren
VÁRNAI ZSENI
MOST ESTE VAN…
Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.
Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.
Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, – ne fájjon.
vadvirág
2010. Kikelet hava
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 23. | Szerző: kisiren
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad.
Juhász Gyula
Hajnali szerenád
-Mi ez a lárma kora hajnalban, amitől nem lehet aludni? Hát persze, Pityu, a kedves feketerigó kelti párját, vidám “jó reggelt” kívánva neki. Ha tudná, hogy még milyen álmos vagyok! De ő nincs tekintettel senkire, itt az ideje, mennie kell dolgára. Előtte azonban még nótázik egy kicsit asszonyának.Micsoda kedves hízelgése ez az udvarlási ceremóniának.
Nekem meg a fülembe cseng még a szombati koncert, ahol a száztagú zenekar játszott fergeteges muzsikát, és természetesen a Pacsirtá-ban életre kelt a lány- és fiúmadár kedveskedő játéka is.
Közben Pityu elcsendesedett, elindult munkába, majd jön délben , újra vidám fütty kíséretében, feszítve a szép , fekete vőlegényi ruhában, mint a többi fiúmadár ilyenkor tavasszal, az udvarlások idején.
De már felébredtek a gerlék, verebek is.Éled, hangosodik a természet…
vadvirág
Ilyen az élet
2010 március 18. | Szerző: kisiren
” Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés.”
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 17. | Szerző: kisiren
…a búcsúzó öreg…
Én köszönök! Én nem szeretem az erejükben
dölyfösködőket, mert tudom, egyszer
úgyis elesett,szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és
révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő.
Az öregembernek, ha Tél is a neve , nincsen ökle…a
búcsúzó öreg Tél nem hálátlan. Megemeltem neki a kalapom csakúgy, mint
amikor virágjában volt…
Fekete István
vadvirág
Ilyen az élet
2010 március 31. | Szerző: kisiren
Nem volt hiába…
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.
…
Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.
…
Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van…
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.
Várnai Zseni
Töprengve néz széjjel,mit vigyen magával a hosszú útra? Vár még, hátha marasztalják, de hiába.Ez elszomorítja, bár jól tudja, hogy nem hozott kellemes meglepetést az első időkben, de aztán összekapta magát, mégis csak ébresztőt fújt.Mostanra már egész kellemesen érezte magát, talán meg is szerették, ő pedig a köténye alatt szép virágokkal lepte meg környezetét, dalra bírta a madarakat, és üzent a távoliaknak is, hogy hazatérhetnek, várja őket meleg otthonuk.
Eltűnődik, de gondolatait megzavarja füttyös testvére közeledte.Még egyszer körbe néz, gyönyörködik , hiszen ő hozta el a kikeletet, zsákjában a meleget, általa születik új élet, bontakozik ki e szép évszak, a Tavasz.
vadvirág
Kikelet hava, 31. napja
Oldal ajánlása emailben
X