2010 február 11. | Szerző: kisiren
999.
Az ember…
A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyugtalanul mégis mindig keres
Az ember önmagában semmit sem ér
S ha nincsen gyökerünk elvisz a szél.”
(Bródy János)
vadvirág
2010 február 10. | Szerző: kisiren
998.
“Fény vagy te is, lobogj hát!
Melegíts és égess!
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.”
(Tóth Árpád)
Télutó
Mennyivel szebb a világ, ha e hideg télutón napsütésre ébredünk, mely sugaraival meglágyítja a morcos telet, napközben olvad a kásás hó, sírnak az ereszek, csöpögve dobolja a tamtamot az olvadó jégcsap. Lassan, lassan vékonyodik a hótakaró.
“Egy csepp
két csepp…”-kopogja az eresz.
Aztán a ragyogó napsütésben megjelenik egy mókás, vidám kis kórus, mely dalával ébresztgeti a fákat, bokrokat, bennünket pedig kellemesen szórakoztat.Még a nap is mosolyog rájuk, sugaraival simogatja őket, mert máris szebb a világ általuk.
Mi pedig nem gondolunk a télre, hóra, csak bennük,és a dalukban gyönyörködünk.Szép ez a télvégi világ is…
vadvirág
2010. Jégbontó hava
2010 február 9. | Szerző: kisiren
997.
Térdig érő hótakaró alatt szundít a kert. Mindenütt hó és csönd honol. A fák is mozdulatlanul, égre meredve, némán állnak.Ezt a nagy csöndet egyszer csak vidám, csivitelő csapat hangja veri fel.
– Ki cipő, kis cipő!-cseng a hangjuk a kedves cinegéknek, ahogy a meggyfára szállnak, majd csemegézni kezdenek.
Látja ezt az öreg rigópapa, aki a bokor rügyeit csipegeti. Fázósan még jobban összehúzza magán fekete tollkabátját, majd legyintve mondja:
-Nem adja meg magát oly könnyen télfi! Fázunk mi még egy ideig! Majd csipeget tovább.
A cinkék azonban rá se hederítenek, vidáman csipognak tovább.
Vajon nekik súgott valamit a fülükbe a természet? Ők már tudják a titkot?
vadvirág
2010. Jégbontó hava
2010 február 9. | Szerző: kisiren
996.
és havazni kezd,
sűrűn, kétségbeesve havazik, mintha csak attól félne,
nem éri meg a holnapot.
Legjobb ilyenkor kikapcsolni telefont, ajtócsengőt,
bort forralni a kályhán,
belelapozni elmúlt levelekbe
s úgy nézni vissza az életemre is,
mintha nem történt volna meg.
/Csoóri Sándor: Hó emléke– részlet /
vadvirág2010 február 8. | Szerző: kisiren
995.
Nagy csönd van…
Tél
Beállt a Küküllő,
jégpáncél van rajta.
Nagy csönd van, elveszett
egészen a hangja.
A lovát úsztató
nyári kis legényke
korcsolyázni jön most
az arasznyi jégre.
Havasak a fűzfák,
mindenütt csak hó van.
Megcsillan a vén nap
mosolya a hóban.
Jégcsapok díszítik
a megdermedt gátat.
Vacog minden, ám a
halacskák nem fáznak.
A jég alatt versenyt
verseny után tartva,
készülnek a fűzfát
zöldítő tavaszra.
Kányádi Sándor
A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.A szív a legfurcsább csavargó –
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.Móra Ferenc : A szív
vadvirág 2010.Jégbontó hava
2010 február 7. | Szerző: kisiren
994.
Az légy,…
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!
/Charlie: Az légy, aki vagy-dalszöveg/
“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban.
S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van
De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”
Jöjj, hóvirág, szépülj világ,
virulj tavaszi fényben,
mosolyogj rám, tűnt ifjúság,
ragyogj, mint réges-régen!
Tavaszi napsütésre, földszagra, madarak csicsergésére vágyom már, helyette kaptunk bőven újabb hóesést, így megvolt a reggeli hó-torna, mely remek méregtelenítés, tudom mindenkinek ajánlani.Szeretem a tél szépségét, csendjét, a természet hófehér ruháját, de most már elég lenne a jóból, hóból!
A rigók is a tuja tövében téblábolnak, olyan szelídek, barátságosak, hogy kézbe lehet venni őket.Csend, csend, még mindig téli csend…
Aztán bejöttem, ránéztem a pompázó rózsacsokorra, és már el is felejtettem a havat. Bent már a tavasz jelei mutatkoznak…
2010 február 6. | Szerző: kisiren
993.
Boldogok…
/ Gyökössy Endre /
mindig a legtetején
fütyül a feketerigó,
fütyüli, hogy élni jó.
Már szinte az alkonyi égen,
fekete pont a bársony kékben:
mintha egy kotta fekete feje
hirtelen énekelni kezdene.
Vagy mintha a Tavasz keze írna
víg verset az égi papírra;
tintája az öröm, a remény:
mint gyöngy remeg a tolla hegyén.
Azután nem bírja tovább
a tulajdon gondolatát:
kis szíve boldog bódulatát,
s azt, hogy oly gyönyörű a világ:
Lecsöppen a csepp örömében,
s most ott ül a fenyőfa hegyén fenn,
mindig, mindig a legtetetejében:
csepp öröm a világ tengerében,
amitől az egész Föld fényes,
amitől a világ színe szép lesz,
s az áttetsző alkonyi oldott
kékben a világ szíve boldog.
És habkönnyű lesz, aki hallja.
Visszhangzanak a szívek a dalra.
Hallod-e: tíz, húsz, száz, millió, millió!
Taníts meg örülni, feketerigó!
Rónay György: Feketerigó
vadvirág
2010 február 5. | Szerző: kisiren
993.
Hull a hó a Hargitán…
 Hull a hó a Hargitán |
|
Örökzöldre, szálfenyőkre
Pipacsoknak téli párja, Csodaszarvas szemöldökén, Csönd van, csönd van, hófehér csönd, Mintha valakinek fájna
Ferenczes István
vadvirág 2010. Jégbontó hava |
2010 február 3. | Szerző: kisiren
Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.
Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.
Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
ébredez.
Kányádi Sándor
Most meg esni kezd a hó. Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.
Még benn ülünk.A kandalló varázsa
Melengeti a fázós bánatot,
Bovarynét olvassuk egyre-másra,
Künn zajlanak a víg vadászatok.
/Juhász Gyula /
vadvirág
| ssuk egyre-másra, Künn zajlanak a víg vadás |
 |
Még benn ülünk. A kandalló varázsa
Melengeti a fázós bánatot,
Bovarynét olvassuk egyre-másra,
Künn zajlanak a víg vadászatok.
2010 február 12. | Szerző: kisiren
1000.
Néha…
Néha nehéz,
néha könnyebb,
néha mosoly,
néha könnyek,
néha megbocsátás,
néha ítélet,
néha csüggedés,
néha remények.
Az Élet az,
mely nyomomba’ jár
ha megállok,
ő is megáll
s vár,
hogy induljak már,
mert nincs idő
ott van mögöttem…
/Őri István /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X