Õ volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék –
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
Szabó Lőrinc: Nyitnikék
részlet
Jó reggelt!
Napok óta ködös, párás, szürke az idő, mintha ez az idei tél még sokáig szeretne itt tanyázni, készülődésnek nyoma sincs. Vagy mégis?
A lehullott tetemes hómennyiség lassan zsugorodik, utat törve magának az olvadt hólé.Piszkos, sáros lett a természet fehér ruhája. Ideje volna már levetnie.
A fák, bokrok is mintha ébredeznének, vöröses-barnás ágaikon a rügyek duzzadnak, valami már feszíti őket belűről.Bátortalanul kukucskálnak ki a hó alól az ébredező hóvirágok, félnek, nehogy megint becsapja őket február.
De a levegőben már kezd valami illat terjedni, ami jelzi, Tél úrnak közeleg a távozása.Jelzi a természet biológiai órája, hogy lassan véget ér a hosszú álom, új élet kezdődik.Új erő kap életre, mely erejével feszíti, bontogatja a föld fagyát, a patakok vékony jegét.Töri a jeget, akárcsak Mátyás.
Érzik ezt a fekete sapkás kis cinkék is, mert egyre vidámabban, kedvesebben énekelnek, beszélgetnek egymással.
A mai reggel még sűrű ködtakaró borult a tájra.A gőzölgő kávéillat mellé derű, vidámság is elkelt volna, ami nemcsak felébreszt, hanem a pozitív energiát is pótolná.
vadvirág
“Amikor még fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.”
Fekete István
2010. Jégbontó hava