2010 február 9. | Szerző: kisiren |

997.

   Térdig érő hótakaró alatt szundít a kert. Mindenütt hó és  csönd honol. A fák is mozdulatlanul, égre meredve, némán állnak.Ezt a nagy csöndet egyszer csak vidám, csivitelő csapat hangja veri fel.

– Ki cipő, kis cipő!-cseng a hangjuk a kedves cinegéknek, ahogy a meggyfára szállnak, majd csemegézni kezdenek.

Látja ezt az öreg rigópapa, aki a bokor rügyeit csipegeti. Fázósan még jobban összehúzza magán fekete tollkabátját, majd legyintve mondja:

-Nem adja meg magát oly könnyen télfi! Fázunk mi még egy ideig! Majd csipeget tovább.

A cinkék azonban rá se hederítenek, vidáman csipognak tovább.

Vajon nekik súgott valamit a fülükbe a természet? Ők már tudják a titkot?

vadvirág

2010. Jégbontó hava