Örökzöldre, szálfenyőkre

hull a hó a Hargitán,

zúzmara s dér ül a tájra,

pártában a jégvirág. 

Pipacsoknak téli párja,

jégből szakadt sóhajág,

fehér, fehér, fehérvirág,

fölötted most varjú száll.

Csodaszarvas szemöldökén,

agancs ágon gyúlsz te ki,

benned égnek fagyos lánggal

szelíd őzek gyöngyei…

Csönd van, csönd van, hófehér csönd,

mintha Holdból hullana,

lebegve száll le a Tejút

milliomnyi csillaga –

Mintha valakinek fájna

száz hiány, jaj de tisztán,

ó, de csöndben szakad a hó,

jaj, hogy hull a Hargitán…

Ferenczes István

vadvirág

2010. Jégbontó hava