Örökzöldre, szálfenyőkre
hull a hó a Hargitán,
zúzmara s dér ül a tájra,
pártában a jégvirág. 

Pipacsoknak téli párja,
jégből szakadt sóhajág,
fehér, fehér, fehérvirág,
fölötted most varjú száll.

Csodaszarvas szemöldökén,
agancs ágon gyúlsz te ki,
benned égnek fagyos lánggal
szelíd őzek gyöngyei…

Csönd van, csönd van, hófehér csönd,
mintha Holdból hullana,
lebegve száll le a Tejút
milliomnyi csillaga –

Mintha valakinek fájna
száz hiány, jaj de tisztán,
ó, de csöndben szakad a hó,
jaj, hogy hull a Hargitán…

Ferenczes István

vadvirág

2010. Jégbontó hava